A gyermek maga a csoda

395
Fotó: Pixabay

Borongós, hideg tavaszi nap volt. Amolyan, ma senkinek semmihez nincs kedve időszak. Az emberek fázósan, magukba zárkózva álltak a vonatra várva. Néha fel-felnéztek és köszöntötték az újonnan érkezőket, majd újra némaságba burkolózva várakoztak tovább. Bosszús morgás futott végig a peronon, amikor a hangosbemondó közölte, hogy a vonat késik. Aztán ismét csend lett, csak az egyre erősebb szél susogását lehetett hallani.

Aztán megérkeztek ők. Egy harminc év körüli férfi, akinek a kezét fogva egy tüneményes kislány ugrált, a sapkája alól kikandikáló szőke fürtökbe bele-belekapott a szél. – Jaj, apuka! Ez csikiz! – kiáltotta a gyermek, miközben nevetve kisimította arcából a tincseket. A férfi erre lehajolt, megpróbálta visszaparancsolni a sapka alá a kislány haját, aki hirtelen cuppanós puszit nyomott édesapja arcára és hangosan, önfeledten kacagott. Néhányan feléjük pillantottak. – Jaj, apuka, úgy izgulok! Ugye most már hamarosan hazajön anyuka a kisöcsémmel? Ugye, ha odaérünk a kórházba, megmutatja nekünk? – a kislány arca felragyogott. – Képzeld, már el is terveztem, hogy ha hazajönnek, neki adom a barna macimat, és ugye segíthetek tolni a babakocsit és megnézhetem azt is, hogyan fürdik? Tudom ám, hogy még sokat kell aludnia, de ha nagyobb lesz, én annyi mindent fogok tanítani neki! – s bár az édesapja kérte, hogy beszéljen kicsit halkabban, mert mások is vannak a közelben és talán zavarja őket, a kislány csacsogott tovább és sorolni kezdte azt a sok dolgot, amit majd megtanít a kistesónak.

Akkorra már szinte mindenki őket figyelte. Ki a szeme sarkából, ki leplezetlen kíváncsisággal. Mindannyian érezték, hogy valami megváltozott a peronon. A szöszi kislányt hallgatva néhányan összemosolyogtak, s mintha már nem is lett volna olyan metszően hideg a szél, s olyan bosszantó a várakozás.

– Ó, apuka, én olyan boldog vagyok! Olyan csodaszép ez a nap! – mondta a kislány csengő hangon, majd dúdolni kezdett egy ismert gyermekdalt. Akkor már mindenki mosolygott, s a vasútállomáson az esőfelhők felett mintha kisütött volna a nap. Egyetlen gyermek őszinte lénye beragyogta a borús reggelt.  

A gyermek igazi csoda. Vigyázzunk rájuk, tegyünk minden napot gyermeknappá, hogy boldogan nőhessenek fel!    

A papesvideke.hu oldalon megjelenő valamennyi írást és képet szerzői jog véd. A cikkek és képek üzleti célú felhasználása kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető a web(kukac)papaesvideke.hu címen. Megértésüket köszönjük!