Kedves pedagógusok! Mindent köszönök!

Pedagógusok – találkozzunk bár óvodában, általános és középiskolában vagy későbbi tanulmányaink során, mindannyian fontos részei az életünknek. A tudás, az ismeretek átadásán túl személyiségükkel, cselekedeteikkel, példájukkal is hatnak ránk, alakítanak minket. Talán nincs még egy olyan hivatás, ahol olyan nagy jelentősége van a kimondott szavaknak, s melynek eredményét, gyümölcseit sok esetben csak hosszú évek múltán értékeljük igazán.  

Pedagógusok – emlékszem mindegyikükre, sokuknak még a hangját, jellegzetes szófordulatait, mozdulatait is fel tudom idézni oly sok év elteltével is. És igen, emlékszem nehéz pillanatokra is, de ezek is neveltek, tanítottak, sok tanulsággal szolgáltak. Emlékszem dolgozatokra, felelésekre, vizsgákra, jó hangulatú tanórákra, osztálykirándulásokra, s az emlékek nyomán felidézett történetek középpontjában minden esetben ott áll egy-egy pedagógus, aki fontos szerepet töltött be az életemben.

Pedagógusok – köztük sokan vannak, akikkel Pápán találkoztam. Ma is érzem Pénzes tanár úr „ahol kinyílik a napló” feleltetéseinek izgalmát. Hallom, ahogy Eppel tanár úr a maga kedves módján szól hozzám, „Esztili, jól van?”. Emlékszem Németh Zsolt arcára, ahogy a matekérettségi előtt még utolsó tanácsokkal látta el első érettségiző osztályát – talán jobban izgult, mint mi magunk. Látom osztályfőnökünk, Nagyné Tóth Judit elnéző mosolyát, amivel konstatálta, hogy itt egy újabb olaszos osztály, aki a híres Dante-idézettel dekorálta az osztályterem ajtaját. Örömmel ismerem fel egy-egy kórus előadását hallgatva a Mayerné Judit néni énekkarával énekelt kórusműveket. S ahogy itt ülök, és e sorokat írom, egyre törnek elő az emlékek. Bár felsorolhatnék mindenkit! Bár köszönetet mondhatnék mindenkinek külön-külön!

Pedagógusok – felsorolhatatlanul sok élmény, emlék, érzelem köt össze minket mindazokkal, akikkel tanulmányaink során kisebb-nagyobb időre összefonódott az életünk.

Pedagógusnap van. Eltűnődöm, vajon ki tudtuk-e fejezni hálánkat, köszönetünket a virágcsokrokkal, csokoládéval, apró ajándékokkal, a versekkel és köszöntőkkel? Vajon van-e szó, ami méltóképpen kifejezi mindazt a csodát, amit ők nap mint nap véghez visznek?

Pedagógusnap van – hogyan fejezhetném ki hálámat mindazon pedagógusoknak, akikkel az óvodában, iskolában vagy későbbi tanulmányaim során bármikor találkoztam és azoknak, akik a gyermekeimet oktatták, nevelték és tanítják még ma is? Őszintén, tiszta szívből és nagy szeretettel mondom: Kedves Pedagógusok! Mindent köszönök!