Előadás a honfoglalás kori női viseletekről és a régészeti munkáról

352
Fotó: Babos Petra

A Szakmai közösségi találkozók elnevezésű projekt keretében a Kékfestő Múzeumban nemrégiben indult régészeti előadássorozat második összejövetelén a honfoglalás kori női viseletekről és a régészeti munkáról esett szó. Szigeti Judit régész előadásában elmondta, többféle népcsoport érkezett a Kárpát-medencébe a honfoglalás korában.

– Etnikailag nagyon vegyes volt a lakosság és a viseleti módjuk is eltérő volt. Az igazi honfoglalás kori viselet a társadalom szűk rétegére volt jellemző, de az elmondható, hogy teljesen más a Dunántúlon és a Felső-Tisza vidékén – hangsúlyozta ez előadó, aki elárulta, a Dunántúlon javarészt avar és szláv közösségek éltek, az ő viseleti formájuk jelentősen eltért Árpád népének honfoglaló viseletétől.

– A Dunántúlon élők előszeretettel viselték a karikaékszereket a karon és a hajban egyaránt, ám nem jellemzi őket a túlzott arany és ezüst viselete a ruházatukon. A Felső-Tisza vidékén az ezüst nagy számban megjelent a kaftánokon és ingeken, emellett a nők gyakran hordtak hajfonatkorongot. A nők és férfiak viselete leginkább a lábbeliekben tért el, ugyanis az eredeti honfoglaló viseletre jellemző csizmákat a nők díszítették. A nők egyértelműen jobban díszítették a hajukat és a fejfedőiket is, mint a férfiak – tudtuk meg Szigeti Judittól.

A program második felében Rózsa Zoltán régész beszélt a régészeti munka szépségeiről, nehézségeiről.

– Az utóbbi időben a fémkeresőzés nagy népszerűségnek örvend. A felszínen talált szórványtárgyak között vannak olyan típusok, amelyeket hosszú ideig használtak, például a római kortól a középkorig. Ha nem is teljesen ugyanarra a célra használják, de létezik. Ekkor már nem könnyű megjósolni, hogy melyik korszakból való az adott tárgy. Ehhez sok tapasztalat kell, illetve anyagvizsgálat is szükséges. Vannak olyan tárgyak is, amelyekről nem tudják a szakemberek sem, hogy mire használták az adott korban. Veszprém megye a késő középkori leletanyag feldolgozásában jól áll, ám az Alföldön ez már nem mondható el – mondta Rózsa Zoltán, aki hozzátette, nagyon jó érzés feldolgozni a leleteket, s rácsodálkozni olyan tárgyakra, amelyekről eddig nem is tudtuk, mire használták.

– Szükség volna egy olyan adatbázisra, amelybe az ország összes tárgyát, leletét fel lehetne tölteni, s megnézni az érdeklődőknek. Ehhez hatalmas méretű összefogásra lenne szükség, amelyre úgy érzem, már megvan az akarat. Európa nyugati országaiban a civilek működtetik az adatbázist, ehhez ingyenesen hozzáférhet bárki, aki csak szeretne. Véleményem szerint hasonló jó példákat kellene átvennünk, s ami jól működik, azt nekünk is alkalmazni. Remélem, hamarosan el tudjuk kezdeni ezt a feldolgozó munkát, s a civilekkel együttműködve dolgozni, közkincsé tenni az leleteket – tette hozzá.

Az előadássorozat július 23-án, jövő pénteken 17 órakor folytatódik. Akkor a középkori fémműves műhelyekről és a tűzcsiholás eszközeiről esik szó.

A papesvideke.hu oldalon megjelenő valamennyi írást és képet szerzői jog véd. A cikkek és képek üzleti célú felhasználása kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető a web(kukac)papaesvideke.hu címen. Megértésüket köszönjük!