A hagyomány esély, egy kitaposott út
Vári György irodalomtörténész, rabbi szakos hallgató Zsidónak lenni: születéstől a halálig című előadását hallhatták mindazok, akik ellátogattak a Zsinagógai séták című sorozat mai alkalmára.
Az előadó úgy fogalmazott, egy miénkhez hasonló keresztény kultúrában, amely azért sok tekintetben épít zsidó előzményeire, talán nehéz megérteni, hogy zsidónak lenni mindennapi életforma. Ez azt jelenti, hogy az embernek már abban a pillanatban, hogy reggel kinyitotta a szemét, van vallási teendője. Ez jellemző tulajdonképpen az élet minden területére, a hétköznapi teendőiket is rituálékká, szertartásokká teszik. – Ebben az értelemben ez egy közvetlenül Isten előtt élt élet, annak minden hétköznapi vonatkozásával. Itt tehát nem az a helyzet, hogy amikor kilépünk a világi térből, a munkahelyünkről, a szomszéd kapcsolatainkból, a hétköznapjainkból, akkor díszbe öltöztetjük a szívünket és elmegyünk a templomba. Mindig díszbe kell öltöztetnünk a szívünket – hangsúlyozta Vári György.
Az előadó rámutatott, egy olyan szekuláris kultúrában, mint a miénk, ahol – ha vallási meggyőződéseink vannak is – az államot és az egyházat alapvetően elválasztották egymástól, nagyon nehéz azt átgondolni, hogy hogy is van az, hogy nincsen valláson kívüli terepe az életnek, hanem az egész élet vallás, ami azt is jelenti, hogy a vallási ceremóniák végtelenül hétköznapiak, tehát nincs elkülönült ünnepélyességük. Az étkezéstől az anyagcserén át a mosdásig mind-mind megszentelt dolgok. Így a szent egyúttal hétköznapivá és emberközelivé is válik.
Vári György arról is szólt, hogy a zsidó vallástörvény elméletileg mindenkire érvényes, aki a hatálya alá tartozik. – Gyakorlatilag azonban tudjuk, hogy az utóbbi kétszázegynéhány évben ez a kötelezőség már nem sokat jelent, hiszen mit is lehetne tenni azzal, aki nem tartja be az előírásokat? A felvilágosodás óta mindez választás kérdése. Én úgy fogalmaznék, hogy ez ma már szólítás kérdése. Aki egy pillanatban úgy érzi, hogy ez neki fontos és elkezdi betartani az előírásoknak legalább egy kis részét, azt segíteni kell abban, hogy megtalálja az utat. A zsidó vallástörvény neve is az, hogy út. Azt gondolom, ma helytelen lenne azt forszírozni, hogy kinek mit is kellene tennie, de a hagyomány mindig esély, egy kitaposott út, melyen könnyebb menni az elődök lábnyomában – fogalmazott az előadó.
A Zsinagógai séták következő alkalmán, augusztus 18-án 17.30 órától a zsidó temetőkkel ismerkedhetnek meg az érdeklődők.
