Késő bronzkori fegyverek, kincsek és harcosok nyomában

A Szakmai közösségi találkozók elnevezésű projekt keretében a Kékfestő Múzeumban a közelmúltban indult régészeti előadássorozat mai alkalmán dr. Tarbay János Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Tárának munkatársa A késő bronzkori fegyverek, kincsek és harcosok Veszprém megyében címmel tartott előadást.

Mint mondta, a késő bronzkorban rengeteg innováció, technikai fejlődés és haditechnikai újítás történt.

– Veszprém megye szinte teljes területén találhatók leletek a korszakból, kiemelkedően a Bakony területén, hiszen a bakonyi halomsírok jelentősek. A harcosok nagy tekintélynek örvendtek, a fegyver az egyik reprezentációs elem a védőruhák, páncélzatok, sisakok, kardok mellett, amelyek szintén presztízst jelentettek. Fegyverzetük közé sorolható a lándzsa, a harci balta, s a teljes fegyverzet, vagyis a sisakok és a lábszárvédők, amelyek fémből, fából és bőrből készültek, s ezekkel tudta magát védeni a csatában a harcos – mondta az előadó.

– A fegyvereket a 19. század végétől kezdték felfedezni az ásatások során, feltehetően ezer darabnál is több van a Kárpát-medencében. Kincsleletek vannak például Badacsonytomajon, de több helyen is találhatók értékes kincsek. A fegyver rituális megsemmisítésének több motivációja is lehetett, a korszaknak ez egy jellegzetes rituáléja. A használt fegyvereket szándékosan, különböző technikák segítségével feldarabolták, megrongálták. Egy kard szorosan kapcsolódik viselője identitásához, szimbolizálja tulajdonosát, annak tetteit és társadalmi státuszát, rongálása így összekapcsolódik az őt forgató harcos életútjával – tudtuk meg dr. Tarbay János Gábortól.

Az előadó kiemelte, a tollensei csatatér felfedezéséig a régészet azt gondolta, a bronzkorban rituális harcok voltak, ám kiderült, hogy számolhatunk valódi háborúkkal, több ezres embertömeget megmozgató harci cselekményekkel.

A régészeti előadássorozat jövő pénteken folytatódik.