Egy el nem hangzott köszöntő idősek világnapjára

462

Kedves Lakóink!

2020. október 1-jét írunk, de most elmaradt a lázas készülődés, nincsenek vendégek, nem tudnak jönni a hozzátartozók, családtagok. Itt van egy világnap, melyet 29 éve ünneplünk, de ez az idei kicsit más, mint a többi. Az ünnepi köszöntő is rendhagyó módon történik. Engedjék meg, hogy pár gondolatot megosszak önökkel, melyet a kollégáim fognak önöknek tolmácsolni.

Ez az év más, mint a többi……

Tavaly decemberben még felhőtlenül ünnepeltünk együtt a karácsonyt szeretteik és a kollégák körében. Boldog és izgatott gyermekek verseit és éneklését hallgatták önfeledten, fogadták Polgármester Úr jövő évi jókívánságait és élvezték családtagjaik meleg szeretetét. Akkor még nagyon távolinak tűntek azok a hírek, melyek Kínából érkeztek. Van egy város és van egy vírus, amely gyorsan terjed, rengeteg a fertőzött beteg, sok a halott. Olyan volt, mintha egy filmet néznénk, ami soha nem történhet meg velünk, csak kitaláció és a fantázia szüleménye. De alig telt el 3 hónap és egyszer csak derült égből villámcsapás! 

Az ország összes idősotthonában és bentlakásos ellátást nyújtó intézményében elrendelték a látogatási és kijárási tilalmat.  Különleges jogrend került bevezetésre, amire a rendszerváltás óta nem volt példa. Az intézményben az elmúlt 10 évben, saját hatáskörben elrendelt tilalomra se került sor. Influenzajárvány is mindig messze elkerülte az intézményünket.

Az új helyzet, a hirtelen elrendelt intézkedés félelmet és bizonytalanságot okozott mindenkinél. Igen, nálam  és az összes kollégánál is. Nagy kihívás elött álltunk és rengeteg munka várt ránk.

 Amit Önök nem láttak: házon belüli képzések, rengeteg eljárásrend betartása, védőeszközök és fertőtlenítőszerek folyamatos beszerzése, ÁNTSZ ellenőrzése, adatszolgáltatás és folyamatos félelem, hogy ne kerüljön be a vírus az intézmény falai közé. Hallgattuk a világ és Európa országainak híreit, és tudtuk, ha idős embereket támad meg a vírus, nagy baj lesz.

 Amit Önök láttak: a kollégák magabiztosságát, nyugalmát, türelmét a rengeteg telefonos érdeklődést. Megtanultak Messengeren beszélni, láthatták ezen keresztül a szeretteiket, bár nem igazán értették, ez, hogy lehetséges. Új eszközök kerültek a mindennapokba, tablet, okostelefon……Amikor meglátták a képernyőn a családtagjaikat, sírtak önök, sírtak a családtagok és megkönnyezték a nővérek is ezeket a megható pillanatokat. Nekünk gyorsan pörögtek a napok, önöknek lassan teltek a monoton hétköznapok. Megnövekedtek a feladatok, heti bevásárlás mindenkinek, kapcsolattartás az aggódó hozzátartozókkal, fokozott figyelem minden apró panaszra, tünetre. Apróbb balesetek, lázas állapotok, kórházi kezelések. Új fogalom, ami mindennapossá vált: karantén. Azok a lakók, akik 2 hét karanténba kerültek, a szobáikat sem hagyhatták el, a nővérek beöltözve mentek  hozzájuk. Mire az egyik karantén lejárt, egy másik újra kezdődött. A Teveli és Vörösmarty Otthonokban ez könnyen kivitelezhető volt a lakók saját szobáiban, míg a Barát utcában lakószobák kerültek kiürítésre, hogy izolációs szobákat tudjunk kialakítani. Lakókat kellett átköltöztetni másik szobákba. Március végén az átmeneti gondozóházba a kórházból 15 új lakó érkezett, melyet a kórház kiürítése miatt kellett megtenni. Önkéntesen új kollégák jöttek át hozzánk dolgozni, más önkormányzati intézményből, hogy segítsék a munkákat. A sajtó és a helyi televízió hetente többször érdeklődött az intézményben folyó védekezésről, a munkánkról, a lakók állapotáról. Ezek a hírek a hozzátartozók és a pápai lakosok körében is fontosak és megnyugtatóak voltak. Naponta éreztük a ránk nehezedő terhet és felelősséget mindazért, hogy Önök biztonságban legyenek. Tudtuk, hogy a hozzátartozók csak bennünk bíztak, hogy minden rendben lesz. Minden tőlünk telhetőt meg is tettünk ezért.

És jött a Húsvét, de ki emlékszik már rá?? Önöknek összefolytak az ünnepnapok a hétköznapokkal, hiszen mindig minden ugyanúgy történt. Nálunk elmaradt a húsvéti készülődés és nem volt felhőtlen az ünneplés.  Olyan távolinak tűnik már.

Eljött a június és újra lehetőség volt a látogatásra, kijárásra, de csak a fokozott megelőző intézkedések mellett. Napi rutinná vált a kézfertőtlenítés, a maszk használata és látványa, a megfelelő távolságtartás. Sajnos a felhőtlen öröm nem tartott sokáig, hisz augusztus eleje óta intézményünk kapui újra zárva vannak. Sajnos a Teveli úti részlegünk érintett lett a Covid-fertőzésben. A városban megnövekedett fertőzések miatt úgy láttuk helyesnek, ha minden részlegen elrendeljük a tilalmat, hogy megóvjuk önöket a fertőzés nagyobb kockázatától. Egy gondozónő és sajnálatosan két lakó tesztje lett pozitív. Már sokkal tapasztaltabbak voltunk, mint tavasszal, de most testközelből érezhettük a vírus jelenlétét. Tudatában voltunk, hogy most csak rajtunk múlik, hogy a fertőzés továbbterjedését meg tudjuk-e akadályozni, amely sikerült is. Aggódtunk a kolléga és családja miatt és aggódva érdeklődtünk a két idős férfi lakónk után az ajkai kórházban. Sajnálatosan az egyikőjüket elvesztettük. A másik lakót 6 hét után, közel 90 évesen hazaengedték a kórházból. Szerencsére jól van, állapota kielégítő. Sajnos nem sikerült a látogatási tilalmat feloldani, mivel az országban újra elrendelték a látogatási és kijárási tilalmat. Nem tudjuk, hogy fog alakulni a fertőzés a következő hetekben, hónapokban, de sajnos arra készülünk, hogy ebben az évben zárt ajtók mögött fogjuk ünnepelni a karácsonyt és az új évet. Mindent megtesznek kollégáim annak érdekében, hogy ezek a hosszú napok, hetek minél zökkenőmentesebben teljenek, mindenük meglegyen amire szükségük van, próbálják pótolni a hiányzó családtagokat. Soha eddig nem voltak ennyire rászorulva az ő segítségükre, szeretetükre, türelmükre, megértésükre.

Miközben mi is éljük a családi életünket, aggódunk a gyermekeinkért, szüleinkért, nagyszüleinkért. De minket otthon vár a család nyugalma és szeretete. Ezt próbáljuk biztosítani önök számára is: nyugalmat, biztonságot, törődést és szeretetet.

Szeretném megköszönni a kollégák lelkiismeretes, odaadó és áldozatos munkáját, amellyel sikerült ez idáig a fertőzést kivédenünk az intézmény területén.

Megköszönöm a lakók hozzáállását, türelmét és együttműködést, amely megkönnyíti számunkra a munkavégzést.

Kívánom, hogy jövőre már csak egy múló emlék legyen ez az év, hogy ugyanebben a körben együtt tudjunk közösen ünnepelni ezen a jeles napon, és izgatottan tudjuk várni a karácsonyi csodát.

Kívánok mindannyiuknak hosszú, boldog életet, mindenekelőtt pedig jó egészséget. Kívánom, hogy ne fogyjon el szeretteik és gondozóik figyelme, tapintata, szeretete, legyen derűs életük.

Ady Endre: Az eljátszott öregség  
Ahogy nőnek az árnyak,  
Ahogy fogynak az esték,  
Úgy fáj jobban és jobban  
Az eljátszott öregség.  

Ez az én két vén szemem,  
Habár sok szépet látott,  
Mosolygós öregúrként  
Nem látja a világot.  

Nem fogok bocsánattal,  
Víg arccal tündökölni  
S fiatal vétkek fölött  
Pálcát tréfásan törni.  

Emlékezni se fogok  
Kedvesen zsörtölődve,  
Ősz hajjal, piros arccal  
A régi jó időkre.
(részlet)    

A papesvideke.hu oldalon megjelenő valamennyi írást és képet szerzői jog véd. A cikkek és képek üzleti célú felhasználása kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető a web(kukac)papaesvideke.hu címen. Megértésüket köszönjük!