Emléktáblát avattak Nagy Lajos református lelkész tiszteletére

Ünnepi alkalomra gyűltek ma össze a hívek a református újtemplomban, hiszen ma tartották az Édenkert Református Óvoda új kicsinyeinek befogadó istentiszteletét. Ezt követően az 1921. szeptember 26-án Kéttornyúlakon született Nagy Lajos református lelkész emléktábláját avatták fel. Születésének századik évfordulójára a Pápai Református Kollégium és Nagy Lajos családja a lelkész Batthyány utcai házánál emléktáblát állíttatott. Nagy Lajos az 1980-as években széles körű társadalmi szövetséget hozott létre az öregdiákokból, hogy a pápai kollégium újraindulását, a gimnázium egyházi kézbe vételét sikerüljön az állami-egyházi egyeztetések során elérni.

Dr. Kovács Zoltán országgyűlési képviselő az ünnepségre elhozta a Pápai Református Kollégium 8.b osztályának fotóját, akik 1933 és 1941 között jártak az iskolába.

– A tablón olyan tanárok láthatóak, mint például Rab István és Szabadi Béla, de ezt hosszasan sorolhatnánk, hiszen az újraindulást tőlük is eredeztetjük, mert ők az akkor tevékenykedőknek személyes emléket jelentettek. A bencés és a református tanárokat összekeverték az ideológia jegyében. Ez nehéz korszak volt. A pápai értelmiség és a pápai identitástudatot megjelenítő tanári kar akár az egyházi gimnáziumokban, akár az állami tanítóképzőben az ellenfelet jelentette az akkori pártállam urainak. Azok az arcok, akik erről a tablóról visszanéznek ránk, a korábbi szellemiséget vitték magukkal, bárhová is kerültek – mondta dr. Kovács Zoltán, aki a felvételről két személyt, Nagy Lajost és saját édesapját emelte ki.

– A fideszesek szerveztek egy tüntetést 1988 novemberében, amelyet a rendőrök betiltottak. Abban a világban mondta ki Nagy Lajos, hogy vissza kell állítani a pápai kollégiumot. Ez bátor tett volt, s úgy gondolom, az egyik alapköve volt az újraindításnak. Mi pápaiak, mindig büszkék voltunk a kollégiumra. Nemcsak az itt tanulókra, hanem arra a szellemiségre, amelyet ez a kollégium a városnak adott. Ebben Nagy Lajos is szereplő volt, hiszen ő továbbvitte a gyülekezetekbe, amit itt szellemiségként megtanított számára a tantestület, a dicső tanári kar – mondta az országgyűlési képviselő, aki jó kezdeményezésnek tartja az emléktábla-állítást, hiszen Pápát történelmi események fonják körbe, s ehhez a botlókövek, az emléktáblák is hozzátartoznak, s persze az a szellemiség, amit a Református Kollégium Pápán meghonosított.

Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke felidézte Nagy Lajos életét.

Kéttornyúlakon született 1921. szeptember 26-án. Szülőfalujának lelkipásztora küldte a tehetséges diákot a pápai kollégium nyolcosztályos gimnáziumába, majd érettségi után Református Teológiai Akadémia hallgatója lett. A főiskolai évek alatt a Petőfi és Jókai nyomdokain működő híres Képzőtársaság írnokává, illetve a Teológiai Akadémia seniorává választották. Ezekben az években Nagy Lajos seniori szolgadiákja a gimnázium zámolyi kisdiákja, Csoóri Sándor volt. A diploma megszerzése és a segédlelkészi szolgálati idő letöltése után Székesfehérvárra került. Később megpályázta a dégi lelkészi állást, ahol 28 évig szolgált. Ray Saroltával házasságot kötött, melyből két gyermekük született, Zsuzsanna és Lajos. Dégről visszatért Adásztevelre, ahol 15 évet szolgált. Nagy Lajos életének utolsó másfél évtizede újra a pápai kollégium vonzásában telt. Csoóri Sándorral, Somogyi Józseffel, Bodolay Gézával, Kiss Józseffel, Kövy Zsolttal és sok-sok más pápai öregdiákkal, a magyar szellemi élet kiválóságaival közösen harcolták ki a 450 éves alma mater egyházi kézben történő újraindítását. Megérhette a rendszerváltást, megláthatta unokáit, és megélhette a pápai kollégium 1991-es feltámadását. 1993-ban, virágvasárnap előtti szombaton pápai otthonából távozott az örökkévalóságba, miután szeretett családja tagjait egyenként megáldotta.

– „Az igaz emlékezete áldott.” Egykori szolgatársunk, Nagy Lajos emléktábláját leplezzük most le, akit Jézus Krisztus elhívott, s az ő látható egyházában is szolgálatra hívott, megtérített. Nagy Lajos élete példa, s az ige, hogy az igaz emlékezete áldott. Fontos megbecsülni azokat, akik előttünk jártak, s így tekinteni a jövőbe. Áldott legyen az Isten, hogy nekünk sokkal több adatott ennél, nemcsak emlékezünk, hanem az örök élet reménységébe kapaszkodva emlékezünk. Mi az örök élet reménységében leplezzük le az emléktáblát – emelte ki a püspök.

A beszédek után Márkus Mihály református lelkipásztor, a Pápai Református Egyházmegye esperese megáldotta, majd H. Nagy Zsuzsanna, Nagy Lajos lánya, Baráth Julianna, a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma és Művészeti Szakközépiskolájának igazgatója, dr. Áldozó Tamás polgármester és dr. Németh Tamás, a Pápai Református Teológiai Akadémia rektora leleplezték az emléktáblát. Koszorút Dohányné Nagy Éva Zuzsanna, dr. Pappné dr. Nagy Katalin, Nagy Lajos fiának lányai és dr. Hoppál Péter, Nagy Lajos unokája, országgyűlési képviselő, a református zsinat világi képviselője helyezett el az emléktábla alatt.

Dr. Hoppál Péter a Médiacentrum kérdésére elmondta, nagy öröm számára Nagy Lajos unokájaként, hogy a mai napon felavathatták az emléktáblát.

– A Dunántúl Athénje ma is egy intellektuális kisugárzást biztosít. Azok a nagy történelmi személyiségek, akik itt tanultak Pápán, sokat dolgoztak azért, hogy a pápaiságot és a kollégium szellemiségét messze távol híressé tegyék. Úgy gondolom, az emléktábla-állítással tartoztam nagyapámnak és a pápaiaknak is, hogy az emlékállítás révén erőt merítettünk az identitás megtartásában – tudtuk meg Nagy Lajos unokájától.

A család az ünnepséget követően a temetőben is lerótta tiszteletét a református lelkész sírjánál.