A nemzet nem tűri a rabságot és a szolgaságot – Az aradi vértanúkra emlékeztek

Az aradi vértanúk kivégzésének 172. évfordulójára emlékeztek ma kora este a Március 15. téren. A rendezvényen Csukárdi Sándor szavalatát követően Horváth Ferenc hagyományőrző huszár őrmester, helytörténet-kutató mondott emlékbeszédet.

– Érdekes nemzet a magyar. Ha jól belegondolunk, örökös harcban álltunk. Kezdetben kalandozva, lovon száguldozva szerte Európa tájain. Majd az ausburgi vereségtől kissé lenyugodva egy darabig már csak önmagunkkal csatáztunk. Miért is? Hogy megmaradhassunk itt, a Kárpát-medencében. Azután újra meg újra külső hatalmak okán rántottunk kardot, majd aztán már a szabadságunk védelméért is. Történelmünk során volt hát kit és mit siratni. A csatamezőn elesetteket éppúgy, mint az idők során oly sokszor szétszabdalt hazánkat – hangsúlyozta a szónok, majd úgy folytatta, 172 éve ezen a napon a forradalmunkat és szabadságharcunkat vérbe fojtó önkény, az aradi vár sáncában a bosszú és az elrettentés szándékával végezte ki szabadságharcunk tizenkét tábornokát és egy ezredesét, Pesten pedig az első felelős magyar kormány miniszterelnökét.

Az emlékbeszédben elhangzott, a kivégzéseket tudatosan október 6-ára időzítették, mert egy évvel korábban Bécsben ezen a napon akasztotta fel a lázadó tömeg Theodor Latour hadügyminisztert. A halálos ítélet nem érte váratlanul a vértanúkat, hiszen már a forradalom kezdete óta sejthették, hogy ha nem sikerül kivívni a függetlenséget, akkor véres megtorlásban lesz részük. Azonban az esküjük kötelezte őket, ezért a végsőkig kitartottak a forradalom eszméi mellett. – A becsületükhöz való ragaszkodás képtelenné tette őket arra, hogy esküjüket megszegve, a magyar honvédek drága vérével megszentelt zászlóikat és fegyvereiket elhagyják – mondta Horváth Ferenc, aki rámutatott, a szabadságharc hőseinek gondolkodása a mai kor katonái előtt is példaként szolgál, emellett magánemberként is példásan viselkedtek az utolsó napokban.

A szónok szólt az 1848-49-es forradalom és szabadságharc nehezen kivívott eredményeiről, a polgári Magyarország megszületéséről is, emlékeztetve, hogy elődeink határozottan kiálltak a demokratikus értékek mellett és ez az egyik alapja a mai demokráciának.

– A 13 aradi vértanú személye kifejezte az akkori Magyarország társadalmi és etnikai sokféleségét és azt is, hogyan tud egy eszme szolgálatába állni horvát és szerb, német és osztrák, magyar és örmény, egyszerű polgár és gazdag arisztokrata, akik – ahogy Jókai írta – egy zászló alatt, egy haza fiainak vallották magukat – idézte fel Horváth Ferenc, aki végül úgy fogalmazott, az aradi vértanúk példamutatása a hazaszeretet, az összefogás és az igaz ügybe vetett töretlen hit fontosságára mutat. Az áldozatok nagyszerűsége arra tanít bennünket, hogy ez a nemzet sok mindent eltűrt történelme folyamán, de a rabságot és a szolgaságot nem.

A megemlékezés koszorúzással ért véget.