Séta pápai könyvkötők nyomában

Különleges programot szervezett ma délutánra a Jókai Mór Városi Könyvtár. Az Országos Könyvtári Napok rendezvénysorozat részeként pápai könyvkötőmesterek nyomában sétálhattak a Belvárosban az érdeklődők Császár Csilla helyismereti könyvtáros vezetésével.

A séta során a Belváros hat pontján több neves pápai könyvkötőmesterről, családjaikról és munkásságukról tudhattunk meg érdekességeket, például azt, hogy a könyvkötők gyakran költöztették műhelyüket, így voltak, akik 3-4 helyen is tevékenykedtek a városban és azt is, hogy nem volt ritka, hogy a könyvkötéshez szükséges eszközök a mesterek közt gazdát cseréltek. Teljes felszereléshez csak örökléssel, beházasodással vagy generációváltáskor juthattak a mesterek, azonban a könyvkötő legények már vándorlásukkor szert tehettek egy-egy díszítőszerszámra.

A Petőfi utcában az egykori Főiskolai Nyomdával kapcsolatban megtudhattuk, hogy az a legfontosabb és legnagyobb teljesítményű nyomda volt a városban, mely 1838 májusától egészen az államosításig működött. A nyomdában jelentős fejlesztés volt, amikor 1926-ban saját könyvkötészetet hoztak létre. Szily János zalaegerszegi könyvkötőmester volt egy ideig a Főiskolai Nyomda könyvkötészetének művezetője, nevéhez fűződik többek közt a Szent Anna Plébánia Historia Domusának díszes kötése.

A Szent László utcában Zsoldos György munkásságáról hallhattunk részleteket. A nemesi származású Zsoldos György önálló céhmester volt, aki vándorlegényeket fogadhatott, emellett a református gyülekezet presbitere is volt. Szép Miklósról csak keveset tudunk, de annyi bizonyos, hogy az 1780-as, 90-es években Pápán dolgozott, valószínűleg Zsoldos Györgynél.

A Fő utcán, a mai Városháza épületéről megtudhattuk, hogy valaha ott működött Mayer Adolf kézműves könyvkötőmester műhelye és boltja.

Szintén a Fő utcán, a mai 21. szám alatti ház helyén volt Kis Tivadar könyvkötészete. Ő azonban kereskedő volt, nem szakképzett könyvkötő. Édesapja, Kis Gábor református lelkész volt és az ő befolyása révén Kis Tivadar könyvkereskedőként már a kezdetektől hivatalos bizományosa lehetett a református könyvnyomdának, melynek később ügyvivője, üzemvezetője is lett. Könyvkötő műhelye működtetéséhez szakképzett könyvkötőmestert kellett alkalmaznia, így nála dolgozott Pintér János, majd Szedlacsek Gyula is. Kis Tivadar munkásságának fontos része, hogy a pápai városrészeket ábrázoló képeslapokat rendelt helyi fotográfusoktól és ezeket maga hozta forgalomba. A korabeli pápai irodalmi életet azzal támogatta, hogy kiadta helyi írók műveit. Idősebb fia, Gábor örökölte meg a céget és az ő családjának köszönhetően egészen 1951-ig, az államosításig működött a Kis Tivadar-féle kötészet.

A Közép utca is tartogat könyvkötészettel kapcsolatos érdekességeket, itt működött ugyanis Bedőcs József műhelye. A mester kezdő felszerelésének egy része a Mayer-kötészetből származott. Bedőcs József a háború utáni időkben töltőtollak javításával is foglalkozott, majd fel kellett adnia önállóságát, több vállalatnál is dolgozott, de 1957-ben a forradalom miatti állítólagos állásfoglalása miatt elbocsátották. A könyvkötészetet egyik lánya, Süth Tiborné vitte tovább.

A séta a Fő téren zárult, ahol a 21. számú ház előtt Császár Csilla arról beszélt, hogy itt tevékenykedett Rhédi Károly, aki a kötészeti alapanyagokat egyenesen a budapesti Möller cégtől vásárolta. Rhédi mester precíz, igényes és hagyománytisztelő volt, szívesen alkalmazott finom, drága anyagokat.

A több mint egy órás séta során a résztvevők sok érdekességet megtudhattak a könyvkötészetről és a pápai mesterekről. A program végén minden érdeklődő emléklapot kapott.