HATTÓL NYOLCIG: Whiplash

301
Jelenetkép a Whiplash c. DVD-ből“

Nincs még egy kifejezés, ami annyira káros lenne, mint az egész jó.“

Amikor a nyilvánvalóan kiemelkedő tehetségű, fiatal dobos Andrew és tanára, a kérlelhetetlen szigorú Fletcher először találkoznak, egy pillanatra elfog minket a sportfilmekből ismerős érzés: az ifjú titán és a sokat látott öreg hamarosan meghódítják választott sportágukat (jelen esetben: a jazzt), mi pedig együtt izgulunk majd velük, a kétségtelen és dicsőséges befejezés felé menetelve. Negyedórával később, izzadt tenyérrel a karfát feszegetve ezek a gondolatok meglepően távolinak tűnnek majd, helyüket átveszi az aggodalom és a bizonytalanság. Már egyáltalán nem tudjuk, mi fog történni, és csak reménykedhetünk benne, hogy nem tragédia.

Bár az említett sportfilmek mérföldkövei itt is visszaköszönnek, mindegyiknél egészen más kérdéseket teszünk majd fel. Vajon mi hiányzik onnan, ahol a született tehetség emberfeletti szorgalommal párosul? Érdemes-e végigmenni egy olyan úton, aminek már az első lépései is kis híján felemésztenek? Mi az ára annak, ha megszállottan hajszoljuk a tökéletességet? Ez utóbbit elárulhatom: pokolra kell menni. A világ legnívósabb zenei iskolájának legszigorúbb tanára előtt minden késő vagy elsietett mozdulat, minden kihagyott ütem lehet az utolsó: az ezredmásodpercre kiszámolt precízió a minimum, a legapróbb hiba pedig a végzet. Andrew szadista tanára szembesít minket a kényelmünkkel: miközben az emberfeletti teljesítmény inspirálja a világot, mi díjakat osztogatunk a részvételért.

Főszereplő párosunk (a Fletchert alakító J. K. Simmons játéka Oscar-díjat ért) az első perctől időzített bombaként ketyegi végig a játékidőt, egóik összecsapása egyszerre ijesztően elkerülhetetlen és mégis kívánatos. Bár mindkettőjükkel nehéz azonosulnunk, a Whiplash ennek ellenére nagyon intim film: üvölt belőle a zene, a jazz szenvedélyes szeretete és a megszállottak iránti elfogultság. Miközben a dobra fröccsenő vér és verejték szinte facsarja az orrunkat, a kíváncsiság is csak egyre nő bennünk: vajon mi van túl a szabályainkon, túl a hétköznapin? Túl az emberen. Mindannyiunkat mozgató, kockázatos kérdések, de szerencsénkre itt van nekünk a mozi, ahol nem kell vásárra vinnünk a bőrünket a válaszokért. Használjuk ki a ritka alkalmat!

2021. november 8-án, hétfőn 18 órakor a Petőfi Moziban.

Cseh Péter

A papesvideke.hu oldalon megjelenő valamennyi írást és képet szerzői jog véd. A cikkek és képek üzleti célú felhasználása kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető a web(kukac)papaesvideke.hu címen. Megértésüket köszönjük!