Katartikus célba érkezés – beszélgetés Szőke Zsolt ultrafutóval

Fantasztikus eredményt ért el az Ultrabalaton Trail versenyen Szőke Zsolt, pápai ultrafutó, aki a rá váró 109 kilométert kevesebb, mint 12 és fél óra alatt teljesítette.

Elszántság, kitartás és türelem – ez a három legfontosabb tulajdonsága minden indulónak, aki egyedül vág neki a verseny leghosszabb távjának a Balaton-felvidék hegyvidékén. Zsolt a 2019-es sikeres teljesítés után idén is a Hegyestű Trailre nevezett, ami 109 kilométert és 2137 méteres szintemelkedést jelentett. A szintidő húsz óra volt, a pápai sportoló 12 óra 27 perc alatt ért célba. Ezzel a nem mindennapi idővel korcsoportjában a szenzációs negyedik helyet szerezte meg, csak profi versenyzők előzték meg.

– Célom a teljesítés volt, persze reménykedtem egy tavalyinál jobb időeredményben – mesélte az ultrafutó, aki havi 300 kilométer futással készült a versenyre. – Nagy kérdés volt, hogy milyen időjárás és pálya vár rám, a verseny előtti három napban folyamatosan esett, szerencsére Paloznakon már nem jött az égi áldás, így kissé saras, de bírható volt az út. Elégedett vagyok az eredményemmel, amatőr futóként úgy gondolom, jól teljesítettem, Milata Patrik, Csécsei Zoltán és Horváth Zoltán mögött a negyedik helyen értem célba.

Zsolttól megtudtuk, a verseny alatt három kilót fogyott, a jó szereplést a befektetett munkának és elhivatottságának tulajdonítja.

– Nemcsak fizikálisan kell felkészülni egy ilyen hosszú futásra, hanem fejben is ott kell lenni. Előzetesen felosztottam magamban a távot 13 pontra, és futás közben mindig csak a következő egységre koncentráltam. Az indulás után kicsit megijedtem, mivel mindkét vádlimat éreztem, de szerencsére a folytatásban nem okozott problémát, 150-es pulzusszámmal szépen végigmentem a pályán. A szokásos italok, sótabletták mellett a frissítőpontokon vajas kenyeret ettem kovászos uborkával, valamint egy alkalommal levest is kaptam, ami jólesett, átmelegített.

A pápai ultrafutó arra a kérdésre, melyik volt a verseny legszebb pillanata két emléket is felidézett.

– A célba érkezés utáni pillanat hatalmas katarzis volt, a másik, amire szívesen emlékszem vissza az pedig az volt, amikor a 70. kilométernél a Hegylakók csapatával összefutottam, nagyon szurkoltak, ami egy újabb lendületet adott, mert már kezdtem leereszteni. Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek, aki szurkolt, gratulált, sokat jelent számomra. Köszönöm a családomnak, hogy mögöttem álltak és a pápai futóbarátoknak, hogy biztattak, ez az eredmény nélkülük nem születhetett volna meg.

A csapatversenyben a Hegylakók kollektívája is remekül szerepelt, a Mózes Attila, Faller Ákos, Földesi János, Wölfinger Imre, Varga László alkotta ötfős csapat összetettben és kategóriájában is a második legjobb eredményt érte el.