Dicsőség a hősöknek!

1372
Fotó: Pintér Ádám

A Deák Ferenc utcában, Kiss Zoltán honvéd alezredes, az önkényuralom elleni nemzeti függetlenségi mozgalom mártírjának emléktáblájánál tartott koszorúzással, néhány perce megkezdődött az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója tiszteletére rendezett ünnepi megemlékezés.

A megemlékezés résztvevői az elmúlt percekben dr. Katona István, az 1956. október 27-én megalakult városi forradalmi tanács elnöke, Márton István utcai emléktáblájánál tisztelegtek.

A városi megemlékezés az Erzsébet ligetben, a Magyar Pieta 1956 szobornál Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke emlékező beszédével folytatódik.

– Ma, 64 évvel a szabadságharcba torkolló forradalom kitörésének napja után azért gyűltünk össze, hogy emlékezzünk és lerójuk tiszteletünket az ismert és ismeretlen hősök előtt. Azok előtt a fiúk és lányok, hölgyek és férfiak előtt, akik félelmet nem ismerve, mindenüket kockáztatva szembeszálltak a világtörténelem talán legsötétebb diktatúrájával – mondta az Országgyűlés alelnöke, majd Illyés Gyula szavait idézte: „Ahol zsarnokság van, ott minden hiába.” Mint mondta, ezek a sorok ma is hátborzongatóak, 1956-ban azonban ennél sokkal többet jelentettek: a valóságot, a hétköznapok valóságát. Ez a kilátástalan, a magyarság többségének félelmet és rettegést hozó politika tönkretette hazánkat, a magyar szellemiséget. Így nem is csoda, hogy az októberi budapesti események hírére szikraként lobbantak be a helyi forradalmak lángjai.

– Néhány napig a pápaiak is megízlelhették a szabadság semmivel sem összetéveszthető zamatát – mondta a szónok, aki a fennmaradt dokumentumokból és visszaemlékezésekből felidézte a 64 évvel ezelőtti pápai eseményeket. Mint mondta, Pápán az építeni, a tenni akarás, a szolidaritás és nem az erőszak határozta meg 1956 októberének felejthetetlen napjait. Latorcai János hangsúlyozta, hogy 1956. október 26-án tüntetés volt városunkban, melynek során elfoglalták a rendőrség épületét, kiszabadították a börtönből a rabokat és másnap megalakult a Pápai Forradalmi Tanács, 17 pontban megfogalmazva a helyi forradalmárok követeléseit, melyek egy modern, piacgazdaságra épülő, szabad és független nemzeti, keresztényi Magyarország reményét vetítették előre. Ennek biztosítékát a szovjet csapatok azonnali kivonásában látták. – Ekkor még lobogott a remény lángja – mondta az Országgyűlés alelnöke -, de a változások tiszavirág-életűnek bizonyultak. November 4-én az országot elözönlő szovjet csapatok elérték Pápát, fegyverletételre kényszerítették a magyar katonákat és ezzel Pápán is elfojtották a forradalom lángját. Ezután kezdődött meg országszerte a soha nem látott mértékű politikai megtorlás időszaka.

– A forradalom eltiprásával a Kádár János vezette internacionalista kommunisták nemcsak hazájukat árulták el, de nemzetáruló döntésük súlya máig olyan teher, amely alól a hazai baloldal nehezen képes felszabadulni – hangsúlyozta Latorcai János, majd párhuzamot vonva az akkori eseményekkel rámutatott, sajnos ma is megtapasztalhatjuk mindazt a politikát, melyet annak idején Kádár és Rákosi folytattak Moszkvában. Ma is vannak sokan, akik Brüsszelt arra használják, hogy befeketítsék ennek az országnak az értékeit, eredményeit. Az ötvenes éveket idézi az a gyakorlat, melyet az európai balliberális oldal és az érdekeiket kiszolgáló hazai szövetségeseik folytatnak hazánkkal és Lengyelországgal szemben. A jogállamiság fogalma mára eredeti jelentését elveszítve politikai fegyverré vált. Ma a multikulti és az antirasszista mozgalmak divatosabb csomagolást kaptak, de ugyanolyan kollektivista osztályharcos, ellentmondást nem tűrő szemléletet tükröznek, mint az ötvenes évek kelet-európai szocializmusa.

Latorcai János úgy fogalmazott, 56 hőseinek bátorságából kell erőt merítenünk, hiszen ma is komoly harcot vívunk. A koronavírus-járvány első hulláma során az ország képes volt sikeresen felvenni a harcot, mert összefogtunk. Erre van szükség ma is. Nemcsak a vírus ellen, de a nemzetünket, kultúránkat veszélyeztető támadásokkal szemben is.

A szónok végül az 56-os forradalom emblematikus alakja, Mindszenthy József hercegprímás, esztergomi érsek gondolatait idézte: „A mi szívünk megremeghet a nehéztől, az ismeretlentől, a lehetetlennek látszótól, Isten azonban az egyének és nemzetek jövőjét sokszor a lehetetlennek látszó holnapba rejtette el; nekünk kell nekilátnunk, hogy azt előhozzuk.”   

A megemlékezés végén a megjelentek – köztük dr. Kovács Zoltán országgyűlési képviselő, dr. Áldozó Tamás polgármester, Takács Szabolcs kormánymegbízott, Feketéné Földi Judit, a Pápai Járási Hivatal vezetője és Pápa Város Önkormányzata Képviselő-testületének megjelent tagjai – elhelyezték a tisztelet koszorúit a Magyar Pieta 1956 szobornál.

A papesvideke.hu oldalon megjelenő valamennyi írást és képet szerzői jog véd. A cikkek és képek üzleti célú felhasználása kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető a szerkesztoseg(kukac)papaimediacentrum.hu címen. Megértésüket köszönjük!