Látogatóban a Piroska törzsnél

A Kassai Lovasíjász Iskola Piroska Törzse télen sem tétlenkedik. Minden szombaton összegyűlnek a Hagyományok hegyén, elvégzik a szükséges teendőket, rendezik, gondozzák a területüket és edzést tartanak. A lovasíjász közösség tagjai azonban nemcsak a saját területük tisztántartása mellett elkötelezettek, néhány hete bejárták a Hagyományok Hegye környékét és több zsáknyi szemetet szedtek össze. Szombaton délelőtt meglátogattuk a törzset, hogy egy kis ízelítőt kapjunk a szombati edzések hangulatából.

A Hagyományok Hegyén Piroska Péter törzsfő fogadott minket, s amíg sétáltunk a lovak felé, már sorolta is a sok tennivalót, ami a törzs tagjaira vár – a fagymentes itató karbantartása, a lehullott faágak összegyűjtése, a lovak patkolása és természetesen az edzés. Miközben beszélgettünk, a kis lovasbirodalom minden pontján szorgoskodtak a törzs tagjai, mindenki tudta, mi a dolga, látszott, hogy összeszokott csapat, akik fél szavakból is megértik egymást. A tagok közt vannak pápaiak, de sokan jönnek a Bakonyból is, ugyanakkor vannak szombathelyi, mosonmagyaróvári és csopaki tagjaik is.   

A törzsfő a 2021-es évre visszatekintve úgy fogalmazott, egy remek év volt. Az edzéseket minden héten megtartották, a csapat szépen összeállt és egyre bővül a létszám, emellett infrastruktúrában is sokat fejlődtek. Hivatalosan egy éve alakultak törzzsé, azóta sikeresen lebonyolítottak három hivatalos lovasíjász versenyt, így a szabályok szerint a törzsfő megkapta a vizsgáztatási jogot. A Piroska törzs tagjai több rendezvényen is részt vettek a Kassai-völgyben, köztük a Nyílzápor a Kassai-völgyben rendezvényen és a világbajnokságon, ahol a tagok remekül szerepeltek, többen a dobogóra is felállhattak. Köztük van a törzs egy fiatal tagja, Vajda Villő is, aki több komoly eredmény után az elmúlt évben világbajnoki címet szerzett. A 14 éves bakonybéli lány öt éve, a Kassai Lajost bemutató film megjelenésekor döntött úgy, hogy szeretne ehhez a közösséghez tartozni. A lovasíjászatban szerinte a legszebb az, hogy a lóval összhangban sportolhat, emellett a közösség is nagyon jó és számára a szellemiség is fontos.

A Piroska törzs tagjai természetesen az idei évben is készülnek versenyekre, májusban, júliusban és szeptemberben Pápán szerveznek Kassai Original System-versenyt, melyek mindegyike kimagasló esemény lesz a törzs életében. Emellett lesz több esemény a Kassai-völgyben, köztük az országos bajnokság, ahol több fővel szeretnének indulni, külföldi utat is terveznek és természetesen készülnek a Hagyományok Hegye legnagyobb rendezvényére, a Hegy Napjára is, ahol minden évben bemutatót tartanak és a szervezésben is segédkeznek.

A Hagyományok Hegye igazi otthon lett a Piroska törzs számára. Piroska Péter büszkén mutatja a hegy oldalában álló jurtát, mint az elmúlt év egyik legfontosabb infrastrukturális fejlesztését – amiért, mint mondta, akár hegyeket is megmozgattak volna – és a fedett beülőt, ahová esős időben behúzódhatnak. S bár fedett lovardájuk, lovasíjász pályájuk nincs – de ahogy mondja, nem is ez a lényeg, hiszen a lelkesedés és a közös akarat viszi előre a csapatot. Apró lépésekben, de szépen haladnak előre. 

A törzsfő arról is beszélt, hogy alapvetően a tagdíjakból tartják fenn magukat, de sok támogatást kapnak Kassai Lajos révén és a Hagyományok Hegyétől is, amiért nagyon hálásak, hiszen a legapróbb dolog is előre mozdítja a tevékenységüket.

A Piroska törzs tagjai gyakran kijárnak terepre lovagolni. Sajnos sok helyen találkoztak háztartási és egyéb hulladékkal és az egyik tagjuk javaslatára a közelmúltban néhány órát arra szántak, hogy a Hagyományok Hegye környékén összeszedjék a szemetet. – Azt gondolom, hogy az alap szint, hogy nem szemetelünk, ezt már az óvodás gyereknek is mondjuk és elvárjuk, hogy ez legyen a minimum szint. Ha kicsit tovább lépünk, akkor már le tudunk hajolni egy eldobott szemétért, s ha ezt mindenki megtenné, akkor nyolcmilliárd szemetet felemelhetnénk a Földről. Hiszek a példamutatás erejében – mondta Piroska Péter, s már indult is a fiatalokhoz, hiszen kezdődött az edzés. Lovak és lovasaik már készen álltak, hogy ahogy minden szombaton, gyakoroljanak és fejlesszék tudásukat. Néztem őket és közben arra az emberre gondoltam, aki nélkül ennek a lelkes csapatnak a tagjai talán soha nem találkoztak volna. Kassai Lajos így írja le ars poeticáját: „Alapvetően két embertípus van, a kérdés embere és a felelet embere. A kérdés embere az állandóan kutató, tapasztalni, megismerni akaró ember. A felelet embere pedig azt mondja, vallása már mindenre megadta a választ, és visszavonul a hitének megfelelő rítusokba. Az én életem mintha mindkettőt tartalmazná. Én mindent ki akartam próbálni, és azt mondtam, csak az ostobák akarnak a mások kárán tanulni, és nincs fontosabb az egyéni tapasztalásnál. A tudás az egyedüli kincsünk, amit nem vehetnek el tőlünk, és egyben a legarisztokratikusabb dolog is a világon. Most, hogy elértem életem delét, egy napfényes tisztásra jutottam, magam mögött hagyva a kérdések és a vágyak kínzó dzsungelét. Sokkal több az elfogadás, mint a változtatni akarás bennem. A lovasíjászat, ami egykor táltos lovon repített térben és időben, ma már egyre inkább egy rítus számomra, keretet adva hétköznapjaimnak, életemnek. Egyszerre jelenti számomra a tudományt, a művészetet és a vallást. Megpróbáltam a józanészre támaszkodva a lehető legtöbbet megtudni erről a tevékenységről, majd képességeimhez mérten művészien bemutatni, és mire eljutottam idáig, azt vettem észre, hogy hitemmé vált.”