HATTÓL NYOLCIG: Fantomszál
Minden jel arra utal, hogy egy klasszikus szerelmi történet következik. Az ’50-es években járunk, Londonban: innen indul pihenésre a megrögzött agglegényként élő mesterszabó, Reynold, és ismeri meg a vidéki pincérnőt, Almát. A vonzalom instant, a csábítás működik, az egyszerű, öntörvényű lányt – velünk együtt – nyűgözi le a divatvilág kreatív oldala, zavarba ejtő, intim közelségbe kerülünk az alkotás folyamatához, mintha belopództunk volna az otthonukba, titokban. Az ilyesminek persze ára van, Alma kulcsa pedig olyan ajtókat nyit, amik mögé korábban jó okkal nem nézett be senki. Mindeközben egyre messzebbről integet a Micsoda nő! kockázatmentes meséje: pont, mintha a Grimm-testvérek írták volna újra.
Pillanatok alatt térdig gázolunk a londoni művészvilágban, ebben a lenyűgözően megkomponált közegben: együtt a munkába érkező varrónőkkel, a napi rutinjaiban is kérlelhetetlenül precíz szabóval vagy a ruháikba tökéletesen passzoló arisztokratákkal. Minden igazi, semmi nem hamis, és ez a trükk. A Fantomszál úgy rázza le magáról a korszellem diktálta tempót, mintha tényleg az ’50-es években járnánk: csak akkor érezhetjük át, mennyire intim méretet venni egy idegenről, ha tényleg elveszünk a részleteiben. Nem öncélú művelet ez, idővel minden rejtély feltárja magát, minden pillantásnak ólomsúlya lesz, és összeáll majd az üzenet. A megosztó, sokaknak talán vérlázító, de mégis őszinte, sokrétű és vesénkbe látó üzenet, ami sokkal inkább egy jól feltett kérdés, mintsem túlzott magabiztossággal odakent válasz. A film után mi is feltehetjük majd egymásnak.
Daniel Day-Lewis (Az utolsó mohikán, New York bandái, Az ártatlanság kora) már egyszer meghozta a döntést, hogy felhagy a színészettel, de Paul Thomas Anderson rendező (Boogie Nights, Vérző olaj, Magnólia) hívószava erősebb volt. Nem is csoda: egy ilyen nagyformátumú, a szerepeire éveket készülő színészóriás biztosan érzi, amikor összeáll a csoda. Anderson a rendezés mellett írta és fényképezte is a filmet, így joggal merül fel a személyes indíttatás gyanúja: úgy tűnik, az összes résztvevő beleadta mindenét, hogy ilyen eredmény szülessen. Ez a filmkészítés ragyogóbb oldala, az ipart és profitot – egy forgatásnyi pillanatra – maga alá gyűrő alkotói szabadságé, a mindent felülíró tehetségé. A zöld háttér előtt forgó látványfilmek korában egy ilyen film stáblistáján kicsit mindenki mesterszabó, ez pedig garantálja, hogy passzol majd ránk a ruha.
2022. április 4-én, hétfőn 18 órakor a Jókai Mór Művelődési Központ színháztermében. (A film 12 éven felülieknek ajánlott)
Cseh Péter
