Csoda vagy!

Néhány perce láttalak. Ott álltál csinos ballagási kosztümödben, távolba révedő, elkeseredett tekintettel, arcodon a könnyek együtt csorogtak le az esőcseppekkel. Soha nem láttalak még ezelőtt, de szívemig hatolt a belőled áradó fájdalom, a kétségbeesés. „Nem sikerült!” – csak ezt mondogattad a társaidnak, akik öleltek, vigasztaltak, próbáltak a lelkedre beszélni. Nem hallottam a beszélgetéseteket, de talán azt mondták, hogy majd csak akkor mondd ki, hogy nem sikerült, ha a kezedben lesz a bizonyítvány és nem azt a jegyet látod ott, amit szerettél volna elérni. Talán elmondták, hogy ha valóban nem sikerült, akkor sincs minden veszve, találsz majd egy másik utat, amin elindulhatsz a kitűzött célod felé. Hidd el, igazuk van!

Nem jövök most az „ez csak egy vizsga” és hozzá hasonló közhelyekkel, mert tudom, ez a vizsga jelent most neked mindent. És ha úgy érzed, nem sikerült, sírj, amíg szükséged van a könnyekre! Aztán nyugodj meg, húzd ki magad és magasra emelt tekintettel nézz a holnapra! Mert hidd el, holnap is felkel a Nap és talán fényesebben ragyog rád, mint eddig bármikor. Mert holnap újabb nagy nap vár rád, egy újabb megoldandó feladat és te képes vagy végigcsinálni!    

Te, aki talán még most is ott állsz az esőben, tudd, hogy bármi történt is ma, csoda vagy! Csoda vagy, mert eljutottál idáig az elmúlt két őrült év ellenére is! Csoda vagy, mert most jól kisírod magad, aztán felegyenesedsz, felemeled a fejed és holnap megmutatod, hogy nem adod fel, hogy tudod folytatni! Csoda vagy, mert pár nap múlva talán már mosolyogni is tudsz a ma történteken és készen lesz az „A” mellett a „B” és talán a „C” terved is, arra az esetre, ha nem minden úgy történik, ahogy korábban tervezted.

Kedves vizsgázók! Csodák vagytok mindannyian! Ne adjátok fel, bárhogy alakul is!