Nem követünk zenei trendeket – Beszélgetés Mező Misivel

446
Fotó: Pintér Ádám

A Magna Cum Laude 2013-ban már játszott a Játékfesztiválon, Mező Misi három évvel később, egy másik formációval, a Budapest Bárral lépett színpadra a Pápai Csülök- Cicege- és Borfesztiválon. Aztán 2020-ban újra vártuk a Magna Cum Laudét a Játékfesztiválra, de a pandémia közbeszólt és hosszú hónapokig nem vehettünk részt rendezvényeken. Az elmúlt hétvégén végre újra a régi formában, nagykoncertekkel rendezhették meg a város egyik legkedveltebb programját, melynek zárónapjának nagykoncertjét a Magna Cum Laude adta. Mező Misivel, a zenekar frontemberével a koncert előtt beszélgettünk.

– A zenekarunk 23 éves. Az áttörést talán a Minden állomás című dalunk hozta, a klipet elkezdte játszani a magyar zenecsatorna és a rádiók is, de az i-re a pontot mindenképpen a Vidéki sanzon tette fel. Miután ezt a dalt a nagy, országos kereskedelmi rádiók is elkezdték játszani, ugrásszerűen megnőtt a koncertjeink száma. Egyébként a dalszerzés 23 éve úgy működik nálunk, hogy Tibi megírja a zenét, Misa megírja a szöveget, én pedig eléneklem. Nálunk mindenki tudja, hogy meddig feszítheti a másiknál a húrt, 23 év alatt megismertük egymást annyira, hogy tudjuk, kinek mik a rigolyái, mi az, amit nem igazán szeret, amiről nem szeretne beszélni. Azt hiszem, mi jobban ismerjük egymást, mint a feleségeink bennünket, hiszen több mint két évtizede éjjel-nappal együtt vagyunk. Már egy-egy gesztusból le tudjuk szűrni, hogy a másik mire gondolt vagy éppen mi a baja.

– Hogyan határoznád meg a Magna Cum Laude zenéjének lényegét?

– Nem jellemző ránk, hogy követjük a zenei trendeket, azt is mondhatnám, hogy egy nosztalgikus zenekar vagyunk. Belőlünk ez a zene fakad, nem tudunk és nem is akarunk kibújni a bőrünkből. Ha azt vesszük, akkor a Magna egy többgenerációs zenekar, hiszen már 40 pluszos emberek járnak a koncertjeinkre, akiknek a gyerekeik is huszonévesek már, és lehet, hogy már nekik is vannak gyermekeik, akiket előszeretettel hoznak el a koncertjeinkre. Ennek mi nagyon örülünk, de nincs bennünk megfelelési kényszer, nem nézzük azt, hogy mi hoz több lájkot. Mi ezt tudjuk, ha ez tetszik az embereknek, akkor az nagyon jó, ha nem tetszik, akkor más zenét hallgatnak, ezzel nem tudunk mit kezdeni.

– Hogyan tervezitek az együttes jövőjét?

– Nem igazán vagyunk hosszú távra tervező típusok, általában egy évre tervezünk előre. Most nagyon élvezzük azt, hogy újra koncertezhetünk, nem tervezünk egy konkrét nagylemeznyi új dalt, folyamatosan csöpögtetjük a közönségnek az új nótákat, beküldjük a rádióknak, akik, ha tetszik, játsszák, ha nem tetszik, akkor nem játsszák, mi pedig ettől függetlenül szépen, óvatosan haladunk tovább. Egy 23 éves zenekarnak – legalább is mi így gondoljuk – nem feltétlenül célja az, hogy átreformálja a hangzását. Ha most elkezdenénk olyan nyelven dalokat írni, ami a mai fiatalokra jellemző, az nem lenne hiteles tőlünk. Mi tehát maradunk azon az ösvényen, amin eddig jártunk.

– Az utatokon, amin jártok, fontos szerepet tölt be a jótékonykodás, volt lehetőségetek komoly adománnyal támogatni például Böjte Csaba testvér gyermekeit. Miért fontos ez számotokra?

– Ha valakiben egy kicsi szociális érzékenység is van, azt teljes mértékben megmozgatja lelkileg, ha nehéz sorsú gyermekeket vagy elesetteket, éhezőket lát. Ehhez nem kell érzékeny lelkű művésznek vagy zenésznek lenni. Úgy gondolom, belénk van kódolva az, hogy segítenünk kell és ha megtehetjük, akkor kutya kötelességünk segíteni másokon. Mi is így jártunk el, volt eszköz a kezünkben, volt lehetőségünk és így vittünk ki Gyergyószentmiklósra, a Szent Anna otthonba egy 24 tonnás kamionnyi segítséget. Fantasztikus érzés volt, amikor betolatott a kamion az udvarba és kicsi gyerekek segítettek lepakolni és utána azzal hálálták meg nekünk, hogy a picike nappali helyiségben egy ütött-kopott akusztikus gitáron eljátszottak két dicsőítő dalt. Az egész zenekar sírt, fantasztikus érzés, hogy mi adtunk, és mégis mi kaptunk a legtöbbet.

– Közel tíz éve, 2013-ban már jártatok nálunk a Játékfesztiválon. Milyen érzéssel jöttetek újra Pápára?

– Nagyon jó érzés volt újra eljönni ide, amikor megérkeztem, azonnal emlékeztem arra, hogy azon a koncerten melyik erkélyen ültek a barátaim. Megmaradt bennem ez a gyönyörű templom, ez a tér. Számomra jóleső emlék, hogy már muzsikáltunk itt, nagyon jó volt a közönség, és most is szívesen jöttünk.       

A papesvideke.hu oldalon megjelenő valamennyi írást és képet szerzői jog véd. A cikkek és képek üzleti célú felhasználása kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető a szerkesztoseg(kukac)papaimediacentrum.hu címen. Megértésüket köszönjük!