Küldj üzenetet

Amennyiben kérdése lenne hozzánk, küldje el nekünk!

Vagy keress információt oldalunkon:

Követés:
PÁPA - KULTÚRA

Becsüljük és őrizzük az értékeket – Megemlékezés Államalapító Szent István ünnepén

Pintér-Papp Eszter | 2022.08.20.

Az Országzászló emlékműnél tartott koszorúzással kezdődött az Államalapító Szent István ünnepe tiszteletére rendezett városi megemlékezés. A rendezvény a Jókai Mór Művelődési Központ színháztermében folytatódott, ahol dr. Áldozó Tamás polgármester mondott ünnepi beszédet, melyben úgy fogalmazott, az ünnepek visszatérően megtalálnak bennünket. Hol egykedvűen, hol szorongva vizsgáljuk a világ menetét, sodródunk a tektonikus változások keltette szökőárban, de az ünnepek felkínálják a lehetőségét annak, hogy összemérjük magunkat a korábbi önmagunkkal, nemzedékünk teljesítményét a megelőzőekével, évszázadot az évszázaddal, aztán amikor a nagy összevetést megtettük, abból tanuljunk és erőt gyűjtsünk.

A városvezető hangsúlyozta, augusztus 20-án visszatérően elősoroljuk azokat a történelmi toposzokat, amiket Szent István személyéhez kötünk: az államszervezést, a kereszténység felvételét, a római pápától kért koronát, a nyugat választását. Azért soroljuk fel mindezt, mert ma is hisszük, hogy tevékenysége, a középkori keresztény magyar államiság kereteinek megteremtése volt megmaradásunk záloga, a XI. századi Európa térképét is végleg átrajzoló eseménysorozat, ami máig hatóan kijelölte a kulturális értelemben vett kontinens határait, s ami elindította az európaivá válás útján a letelepedő magyar törzseket és a már itt talált és velünk együtt érkező más ázsiai népeket.

– Az államszervezés értékközpontú, pragmatikus válasz volt egy olyan világban, ahol alapjaiban változtak – történelmi léptékben mérve – a külső feltételek. A szent király is ismerte az őt megelőzőek példáit, ismerte azokat a nagyszerű teljesítményeket, amik a Kárpát-medencéből megerősödve birodalmakat ingattak meg, aztán mégis maradandó nyom nélkül múltak el az időben. Azok a példák mintát kínáltak: Szent István vállalta az összevetést, aztán elvetette azt, amit azok mutattak. Egészen biztosan őrizte a hagyomány a kalandozó hadjáratok emlékét, énekelték a jokulátorok a hősi énekeket, Szent István mégis ahhoz hasonlatos világot kínált, amit addig csak leginkább prédaként ismertek meg a törzsszövetség harcosai. Valami mást, valami váratlant, valami újat. Aztán mégis úgy alakult, hogy nagy háborúit az ellen a szomszéd, a német birodalom ellen kellett megvívnia, akihez hasonlatossá tette a saját országát. A német birodalmat, a nyugatot, amihez csatlakoztunk, a legkevésbé érdekelték a közös – európai – értékek, a kereszténység, a király által kihirdetett törvények, a megszervezett püspökségek, a Gizellával érkezett és letelepedett bajor lovagok: leginkább veszélyt jelentettünk, veszélyt és a zsákmány ígéretét – emelte ki a szónok, majd úgy fogalmazott, ismerjük a szent király példáját, a mintát, amit tevékenységével a rákövetkező nemzedékek sokaságára hagyott. Becsüljük és őrizzük a választott értékeket, nem feledjük azt sem, hogy szabad küzdeni, ha veszélyben érezzük azokat. Látjuk azt is, ami visszatérő hullámokban érkezik Európa nyugati feléből, azt is, ami keletről fenyeget. Látjuk mindannak a kiüresítését, sőt megtagadását, ami kontinensünket az elmúlt évszázadok alatt erőssé tette, látjuk a nemzeti, a vallási és a nemi identitás megkérdőjelezésére irányuló áramlatokat.

A beszédben elhangzott, a bizonytalanságban és az alakuló új világrendben akkor vagyunk a leggazdagabbak, ha magunkat választhatjuk; akkor vagyunk a leggazdagabbak, ha erősek vagyunk hitben és fel merjük emelni a fejünket. Bár igaz, hogy a felemelt fejre könnyebb ütést mérni, mégis a lehorgasztott nem kelt tiszteletet sohasem.

Dr. Áldozó Tamás úgy fogalmazott, amikor Szent Istvánról vagy a Szent István alapította magyar államról beszélünk, amikor egyszerre szólunk értékválasztásról és magyarságról, akkor tulajdonképpen legmélyebb magunkról, az identitásunkról szólunk. Az identitás vállalása vagy feladása talán a megmaradás kérdése körül fordul meg: van-e megmaradás az identitás feladásával, illetve a feladást megengedő személyes stratégiák kilúgozzák-e annyira a nemzetet, hogy az csupán a múlt leírására alkalmas, de meghaladott történelmi kategóriává váljon. Szent István után az évszázadok során lett volna alkalmunk elveszíteni önmagunk, aztán – bár ezt meg is jósolták nekünk – mégsem olvadtunk fel sem a szláv, sem a német tengerben. Mindig a magunk választása, a saját hagyományok tisztelete, a különbözőség felvállalása volt a tovább élés biztosítéka, a pragmatikus válasz a nagy történelmi kérdésekre még akkor is, ha elvéreztünk előtte Mohácsnál vagy letettük a fegyvert a majtényi síkon és Világosnál is. Elvéreztünk, de utóbb győztünk, hisz a véráldozatnak is köszönhetően céljaink többségét elértük. Minden megvívott harcunkban, minden elért eredményünkben ott munkált a szent király hagyatéka, harcainkat vele vívtuk meg, nélküle ma sincs győzelem.

– Visszatekinthetünk példáért az időben, nézhetünk nyugatra megint, aztán választhatjuk ismét a különbözőségünket. A különbözőségünket, ami leginkább magába fogadja a szabadságunkat is. De a szabadságon túl őrzi mindazt is, ami megtartott minket: az önálló, döntéseiben szuverén, a keresztény értékeket vállaló államot, Szent István népe, a magyarok országát – mondta végül a városvezető.

Az ünnepi beszédet követően kezdődött Pápa Város Fúvószenekara Dalok az István, a király című rockoperából című ünnepi műsora, melyben Orovecz-Dublecz Katalin, Solti Ádám és Pápa Város Bárdos Lajos Vegyeskara működtek közre. 





Keresés tartalmaink között

Kérjük adja meg a keresett kifejezés az alábbi mezőben: