Dr. Töreki-Vörös Ibolya tovább dolgozik a városért – Januártól dr. Havrilla Gyula vezeti a pápai kórházat

2667
Fotó: Pintér Ádám

Ahogy arról korábban már hírt adtunk, prof. dr. Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere január 1-jétől dr. Töreki-Vörös Ibolyát, a Gróf Esterházy Kórház és Rendelőintézeti Szakrendelő főigazgatóját bízta meg a Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórház vezetésével.

Dr. Töreki-Vörös Ibolya tegnap a Pápa Város Televízió magazinműsorának vendége volt, a televízió stúdiójában válaszolt a Médiacentrum kérdéseire.

– A hír meglepett, nem vártam, hogy egy ilyen nagy feladatra kiválasztanak. Azt azonban hangsúlyoznom kell, hogy az, hogy rám esett a választás, nemcsak az én munkám eredményét tükrözi, hanem annak a gyógyító, kollegális teamnek a munkáját is, akikkel az elmúlt évtizedekben együtt dolgoztam. Ők azok, akikkel sok mindent megtettünk Pápa és környéke lakosságának betegellátása érdekében és azért, hogy ez a betegellátás a lakosság egészségének megőrzése és visszaállítása érdekében történjen.  Úgy gondolom, hogy ennek a munkának az elismerése is, hogy ezt a megtisztelő felkérést megkaptam.

– Ön az orvosi egyetem elvégzése után, 1982-ben kezdett a pápai kórházban dolgozni és azóta is ebben az intézményben tevékenykedik. Itt szerezte meg a szakorvosi minősítését, itt kapott adjunktusi, majd főorvosi kinevezést, 2002-től orvos-igazgatója, majd főigazgatója az intézménynek. Ezek után milyen érzésekkel távozik a pápai kórházból?

– Úgy gondolom, hogy azt nagyon kevesen mondhatják el, hogy a szakmai életület egy intézményben tudják megélni. Én 1982-ben, friss diplomásként kerültem a pápai kórházba, részemről és az akkori osztályvezető főorvos, Pénzes Tibor részéről is nagy elvárásokkal. Nagy örömmel és gondossággal szívtam magamba azt a tudományt, amit ő és a másik két feledhetetlen és mindig velem együtt élő kollégám, Lenkefi főorvos úr és Wiesner főorvos asszony plántáltak belém. Ők nagy gondossággal készítettek fel mindenre, aminek az lett az eredménye, hogy olyan szakmai sikereket érhettem el, aminek ez az életpálya lett az eredménye. Mivel mindig megpróbáltam jó kollegális kapcsolatokat kialakítani a velem együtt dolgozókkal, alkalmassá váltam arra, hogy először dr. Banyó Tamás mellett orvos-igazgatói, majd az ő távozását követően főigazgatói megbízást kaptam. Akkor ez a feladat óriásinak tűnt, nem tudtam, hogyan lehet összeegyeztetni a szemészeti gyógyító munkát az intézményvezetői tennivalókkal. Az idő azt igazolta, hogy kollégáim segítségével sikerült olyan jó csapatot összehozni – intézményvezetői szinten és szemészeti szakmai szempontból is -, hogy a kettő nagyon jól tudott együtt működni. Nagyon fontosnak tartom ezt a partnerséget, hiszen egy kicsi intézmény ereje éppen abban rejlik, hogy mindenki megtalálja a helyét az ellátórendszerben és közösen érhetünk el eredményeket. Talán ezért is válok meg kissé nehéz szívvel a pápai kórháztól. Az én sikereim az egész kollektíva sikerei, amibe az orvosok mellett az intézmény valamennyi dolgozója beletartozik. Nehéz ennyi év után elhagyni a házat, ami az alma mater volt, hisz számomra az emberi kapcsolatok mindig nagyon fontosak voltak.

– Január elsejétől él az új megbízatása. Tervezi, hogy valakit magával visz a pápai kollégái közül?

– A kezdeti időszak a megismeréssel kell, hogy teljen. Nem gondolom, hogy okos dolog lenne az ottani kialakult rendet az első pillanatban feldönteni. Tájékozódnom kell arról, hogy kikkel tudok együtt dolgozni, hogyan működnek ott a dolgok – hiszen ez arányaiban lényegesen nagyobb intézmény, több profillal és sokkal nagyobb feladatokkal. Miután megismertem a megyei kórház munkáját, kialakul az a csapat, akivel együtt tudok és együtt lehet dolgozni. A megyei intézményvezetőket és a társkórházakat ugyan ismerem, de ez az ismeretség egy külső szemlélődésen alapul. Az, hogy mindent megismerjek teljes egészében, az első néhány hét, vagy néhány hónap eredménye lesz. Én próbálom azt a partnerséget kialakítani a megyei kórházban is, amit itt, Pápán sikerült megtenni. Ha ez sikerül, akkor a ránk váró kihívásoknak sikeresen megfelelhetünk.  

– Ki veszi át az ön helyét a pápai kórház élén és mi lesz a pápai szemészeti ellátással a távozása után?

– A kórház szervezeti és működési szabályzata értelmében az orvos-igazgató, dr. Havrilla Gyula veszi át ezt a feladatot, akivel hosszú ideje együtt dolgozunk és úgy gondolom, alkalmas erre a feladatra. Az azonban, hogy a későbbiekben ki látja el az intézmény vezetését, a jövő zenéje.

A szemészettel kapcsolatban azt kell mondanom, hogy a Covid-helyzet miatt a műtéti beavatkozásokat szüneteltetnünk kell. A járóbeteg-ellátás változatlanul működik, minden beteget el tudunk látni. Nagyobb műtétek egyelőre nem lesznek. Nagyon szeretném, ha az új munkakörömben lehetőséget kapnék arra, hogy a szemészeti szakmától ne távolodjak el.  Senkinek nem lehet az az érdeke, hogy szakembereket vonjunk ki a betegellátásból. Szeretnék egy szakmai napot a magaménak tudni, amit itt, a pápai kórházban szeretnék tölteni, nem szeretnék elszakadni a betegeimtől és a pápaiaktól, hiszen ez az én nagy családom, amit nem lehet elfelejteni.

– Hogyan búcsúzik kollégáitól?

– Nem búcsúztam még el a kollégáimtól. Nem szerettem volna, ha a közösségi oldalakról tudják meg a változást, ezért egy kibővített főorvosi értekezleten már közöltem velük, de talán, ha beáll az új rend, egy munkaértekezleten „kicsit” elbúcsúzom tőlük. Mindenképpen azt hagyom itt magam után üzenetképpen, hogy tegyék a dolgukat, ahogy eddig, igyekezzenek megfelelni a betegellátásnak, legyenek jó kollégák, törekedjenek arra, hogy a gyógyítás mindig a kor elvárásának megfelelő színvonalon és szakmai igényességgel történjen és azok az emberi kapcsolatok, melyek ezt segítik maradjanak meg, ebben a nehéz időben erősödjenek. A pápai kórház ereje ugyanis ebben lakozik.

 -Orvosi munkája mellett közéleti feladatai is a városhoz kötik. Önkormányzati képviselőként 2002 óta tevékenykedik, a jelenlegi ciklusban pedig a fenntartható fejlődésért felelős tanácsnok feladatait is ellátja, valamint több alapítvány munkájában is szerepet vállal. Ezek a feladatok megmaradnak?

– Büszke vagyok arra, hogy olyan szerepet tudok betölteni a város életében, mellyel az itt élőket segítem. A képviselő-testületben betöltött szerepemtől sem szeretnék megválni, hiszen továbbra is Pápán szeretnék élni. Én a pápaiaktól megkaptam a bizalmat, és erre a bizalomra nem csak rászolgálni kell, hanem tenni is kell érte. Ezt a szolgálatot továbbra is szeretném megtenni.

A papesvideke.hu oldalon megjelenő valamennyi írást és képet szerzői jog véd. A cikkek és képek üzleti célú felhasználása kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető a web(kukac)papaesvideke.hu címen. Megértésüket köszönjük!