Ellentmondásos év áll mögöttünk

1638
Fotó: Pintér Ádám

Minden előzetes várakozás azt mutatta, hogy a 2020-as év Pápa város életében kiemelkedően sikeres lesz. Egy évvel ezelőtt még senki nem gondolta volna, hogy az esztendő jelentős részét korlátozások között, szeretteinkért, ismerőseinkért aggódva, a koronavírus elleni védekezés árnyékában kényszerülünk tölteni. Dr. Áldozó Tamás polgármestert arra kértük, értékelje ezt a nehézségekkel teli évet.

– A 2020-as év rendkívül ellentmondásos volt, hisz igaz, hogy a koronavírus-járvány keretezte az évet és a járvánnyal kapcsolatos előírásokhoz és annak következményeihez kellett igazítani az életünket – a magánélettől a közéletig, a családi rendezvényektől a nagy városi programokig -, de van néhány olyan eredmény, melyeket csak utólag tudunk megfelelően értékelni. Egyrészt korábban soha nem valósulhatott meg annyi fejlesztés az önkormányzat szervezetein keresztül, mint az elmúlt évben.  Remélem, 2021 lesz az az év, ami ezt felülmúlja. Másrészt 2020-ban a választási évet követően nagyon sok átszervezést végrehajtottunk, és ez egyben sok feladattal is járt. Emellett biztosítottuk a városi közszolgáltatások működését, amiért hálával tartozom a munkatársaimnak, hisz többször volt olyan szituáció – például a szociális intézményben vagy az óvodákban –, amikor a járvánnyal való érintettség miatt a munkában maradt kollégáknak jelentős többletfeladatokat kellett vállalniuk annak érdekében, hogy fenn tudjon maradni a szolgáltatás. Mindent összevetve azt kell mondanom, hogy a pápaiak jól szerepeltek ebben a megpróbáltatásban. Persze nálunk is megvan minden, mint az egész magyar valóságban, tehát vannak vírustagadók, oltásellenesek is, de a túlnyomó többség fegyelmezetten, az érvényes szabályokat figyelembe véve szervezte az életét. Éppen ezért, amikor helyben kellett szabályokat alkotni – például a közterületi maszkviseléssel kapcsolatban –, akkor mi nyugodtan megmaradhattunk az arányos középúton. Mindehhez hozzájárult még az is, hogy a város a kezdetektől óvatos volt, nem akartunk kockázatot vállalni, tehát például nem tartottunk városi nagyrendezvényeket – így ősszel elmaradt a borfesztivál, miközben például Balatonfüreden borfesztivált rendeztek.  

– Fontos támpontot jelentett a pápaiaknak az, hogy ön rendszeresen tájékoztatta a közvéleményt a járványhelyzetről. Talán ennek is köszönhető, hogy amikor a sajtó gócpontként bélyegezte meg a várost, Pápán nem tört ki pánik.

– Augusztus elejétől november elejéig volt lehetőségem arra, hogy folyamatosan tájékoztatást adjak a járvánnyal kapcsolatos adatokról, ám ezt követően már magam sem jutottam hozzá ezekhez a statisztikákhoz. Én úgy gondoltam, hogy a legegyenesebb dolog, ha minden rendelkezésünkre álló információt megosztunk a nyilvánossággal, mert ezek alapján mindenki mérlegelni tudja a saját helyzetét. Ez lehet, hogy a külvilággal szemben hátrányos helyzetbe hozott bennünket, mert a sajtó azt szajkózta, hogy Pápán nagyon sok az érintett – hozzáteszem, az augusztusi csúcsponton töredéke lehetett az érintettek száma a mai adatnak –, ám a mi belső világunkat megerősítette az, hogy pontosan tudtuk, hogy hogyan állunk. Én a későbbiekben is azt az elvet követem, hogy mindent elmondok – akkor is, ha rossz hír van –  hiszen nagyobb kárt tudna okozni a találgatás, a bizalmatlanság, mintha szembesülni kell az adott pillanatban ugyan lesújtó, de mégis a világunkat leíró adattal.

– Megerősítette a város közösségeit ez a helyzet?

– Biztosan voltak olyan közösségek, személyes kapcsolatok, amelyek erősebbé váltak. Most is bebizonyosodott, hogy ahol nagy a szükség, ott közel a segítség. Így olyan emberi kapcsolatok alakultak ki vagy mélyültek el, amelyekről azt korábban nem feltételeztük. Ugyanakkor bizonyosan voltak olyan kapcsolatok is, melyek szétporladtak, megszűntek. Én azonban azt remélem, hogy ebből a közel egy évből mentálisan megerősödve kerül ki a pápai közösségek többsége.

– Sajnos voltak komoly veszteségeink – ugyan nem tudjuk, pontosan hány pápai távozott a járvány következtében. Az azonban bizonyos, hogy már szinte nincs olyan család, akik ne lennének érintettek személyesen vagy ismeretség révén a járvánnyal.

– Minden évben voltak nagy veszteségeink, de nem így értelmeztük, mint 2020-ban. Például az influenza-járványnak évről évre voltak áldozatai, de most más helyzetben értek minket ezek a tragédiák. Most egy sokkal agresszívebb betegséggel találkoztunk, ami a fiatalokat is komolyan érintette. Tudjuk azt, hogy azokon kívül, akiket elvesztettünk, sokan voltak, akik nagyon megszenvedték ezt a betegséget, többen olyan állapotba kerültek, hogy imádkoznunk kellett a felépülésükért, hiszen nem tudhattuk, hogy velünk maradnak-e. Akiket elvesztettünk, azokat nem feledjük, akik meggyógyultak, azoknak örülünk és reménykedünk abban, hogy akik eddig nem fertőződtek meg, azok egészségesek maradnak addig, amíg az oltás meg nem érkezik és legyünk minél hamarabb túl ezen a járványon!

– Valóban ellentmondásos év volt, hiszen a sok nehézség közepette sorra számolhattunk be örömteli hírekről is – többek közt sikeres projektekről, kormányzati támogatásokról. Mi volt a 2020-as év sikertörténete?

– Sikertörténetként említhetném például a piacot, ami most volt egyéves, de már olyan távolinak tűnik az építése, hisz annyira természetesen része már az életünknek. Igaz, mindig azt mondtam, hogy ami természetessé válik, az biztosan jól sikerült – ilyen egyébként a Szent István úti körforgalom is. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy például a Teveli úti Otthonházban élők számára az ott megvalósult energetikai korszerűsítés volt az elmúlt év legfontosabb beruházása. Ugyanígy van ez a járdák, utak megújításával, a lámpás útkereszteződés kialakításával is, ami az arra közlekedők számára meghatározó. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy amíg a 90-es évektől mondjuk 2002-ig szinte népünnepély volt egy-egy beruházás befejezése – gondoljunk csak a sportcsarnokra, vagy a kórház új szárnyának átadására –, amikor nagy tömeg ünnepelte együtt a közösség gazdagodását. Azt követően azonban egyre több lett az ilyen beruházás és elkezdett természetessé válni és egyre kevésbé vált ki ingereket az emberekben.

– Mi lesz vajon a 2021-es év sikertörténete? Lehet ezt már előre látni?

– Az egyik beruházás, amit nagy várakozás övez, a Schwenczel rét átalakítása, ami az első negyedévben befejeződik. Egy másik közösség nagy várakozással tekint a Téglagyári úti beruházásra, a kutyásoknak pedig biztosan  fontos lesz, amikor birtokba vehetik a kutyafuttatót. Szerintem hasonlóan nagy várakozás övezi majd a várkerti játszótér kialakítását is. Mindezt azonban nehéz határnapokhoz kötni, hiszen folyamatokról beszélünk. Nekem polgármesterként azonban már azzal is kell foglalkoznom, hogy mi lesz holnap, ami pedig még ennél is izgalmasabb, hogy mi lesz holnapután.

– Látjuk már, hogy mi lesz holnapután?

 – Szerintem látjuk. Ahogy jól láttuk tegnapelőtt, hogy mi lesz ma, jól láttuk tegnap, hogy mi lesz holnap és biztos vagyok abban, hogy látjuk, mi lesz holnapután.

– Amit látunk, az sikertörténet?

– Egészen biztosan az lesz!

A papesvideke.hu oldalon megjelenő valamennyi írást és képet szerzői jog véd. A cikkek és képek üzleti célú felhasználása kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető a web(kukac)papaesvideke.hu címen. Megértésüket köszönjük!