Őszintén örülni a csodának

969
Fotó: Pintér Ádám

A Bakony szívében születtem néhány évtizeddel ezelőtt. A tél elképzelhetetlen volt hó nélkül – és bizony, ha elkezdett esni, addig abba sem maradt, amíg vastag, fehér hótakaró nem borította a tájat. Ilyenkor a szüleimnek csak akkor jutott eszébe autóba ülni, ha életbevágóan fontos volt, s bizony az is előfordult, hogy az élelmiszerboltba nem jutott el a friss áru.

Arra nem emlékszem, hogy a szüleim vagy a barátaink a közutak kezelőjét vagy a tanácselnököt, esetleg a meteorológusokat hibáztatták volna azért, mert a természet tette a dolgát és télen hótakaróval fedte a tájat – persze, nem ma volt, lehet, hogy megfakultak az emlékek.

Arra azonban emlékszem, hogy havazáskor mindenki fogta a hólapátokat és eltakarította a havat a háza környékén. Arra is emlékszem, hogy a nagyobb havazások idején az emberek együtt ástak gyalogutakat a hatalmas hófalakba és természetes volt, hogy segítséget nyújtottak a faluban elakadt távolsági busz utasainak.

És arra is emlékszem, hogy mi, gyerekek mennyire örültünk a hónak. Reggeltől estig hógolyóztunk, szánkóztunk – két-három utcányi gyerek vidáman, csacsogva, később meg már vacogva  –  és a szüleinknek csak nagyon nehezen sikerült becsalogatni minket egy kicsit melegedni.

Azóta rengeteg dolog megváltozott. Felgyorsult az élet, és ha őszinték akarunk lenni, kényelmesebbek is lettünk. Szomorúak voltunk, amikor karácsonykor nem esett a hó, s most, amikor megérkezett, sokan bosszankodnak, hogy a közutak kezelői nem tudnak egyszerre mindenhol jelen lenni, hogy a házuk körül maguknak kell a havat ellapátolni, vagy hogy most óvatosan, lassabban lehet csak közlekedni.

A természet teszi a dolgát és ahogy az rendjén van, télen hótakaróval fedi a tájat, és talán arra is figyelmeztet minket, hogy lassítsunk!

Egy dolog azonban van, ami biztosan nem változott! A gyerekek ma is őszinte örömmel csodálják a havat – függetlenül attól, hogy karácsonykor, vagy éppen két-három héttel később érkezik. A legtöbben reggeltől estig kint játszanának csacsogva – később persze vacogva –, és mi, szülők csak nagyon nehezen tudjuk becsalogatni őket, hogy kicsit melegedjenek.

Legyünk egy kis időre újra gyerekek és tanuljunk meg őszintén örülni a minket körülvevő csodáknak! 

A papesvideke.hu oldalon megjelenő valamennyi írást és képet szerzői jog véd. A cikkek és képek üzleti célú felhasználása kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető a web(kukac)papaesvideke.hu címen. Megértésüket köszönjük!