Kincsek a föld mélyéből – Egyre népszerűbb a közösségi régészet

1057
Fotó: Babos Petra

A pápai Gróf Esterházy Károly Múzeum 2016 óta nyitott a helyi közösségek felé és különböző projektek, programok segítségével igyekszik bevonni a járásban lakók minden korosztályát a régészeti munkákba – a lelőhelyfelderítéstől az ásatáson át a kiállítások létrehozásáig.  A helyi közösségi hagyományokra építve indították újra a közösségi régészetet Pápán és környékén.

Közösségi régészeti élményeiről beszélgettünk Bakos László önkéntes fémkeresővel.

A régi emlékek, kövek, ásványok, régészeti korú tárgyak szeretetét és az ezek után történő kutatásokban való részvételt még kisiskolás korában nagybátyja, Koch Nándor szerettette meg Bakos Lászlóval.

– A régi tárgyak, pénzérmék utáni kutatás egész életemet végigkíséri. Már viszonylag korán, talán negyedikes koromban a nagymama varrósdobozában talált Ferencz József érmével alapoztam meg ezt a hobbit. Tudatosan kezdtem el foglalkozni a történelemmel, az őskortól napjainkig szinte minden korszak érdekel, különösen azok, melyeknek a Kárpát-medence területére is van vonatkozása. A zalkás földrajzórák, szakkörök keretén belül ismerkedtem meg először a múzeummal, a helytörténeti kiállítás pedig a kedvencemmé vált. Már akkor eldöntöttem, ha találok valamilyen hasonló dolgot, ami ott látható, eljuttatom én is a múzeumba. Ha tudomásomra jutott, hogy a közelben valahol földmunkákat végeznek, igyekeztem mielőbb felkeresni a helyszínt, hátha kifordít valamit a gép, ami érdekes lehet – mesélte Bakos László, majd hozzáfűzte, a Fő tér felújítási munkálatai alatt zajló régészeti ásatásokon rendszeres nézelődő és érdeklődő volt, az ott dolgozó szakemberektől sokat ellesett, sok információ birtokába jutott.

– Fémkereső műszerrel már korábban is rendelkeztem, a környék háborús relikviáit próbáltam menteni és összegyűjteni több-kevesebb sikerrel. Amikor az örökségvédelmi törvény megváltozott, és a műszer használatát engedélyhez kötötte, felkerestem a Gróf Esterházy Károly Múzeumot, felvettem a kapcsolatot az akkor éppen ide szerződő és itt munkába álló régésszel, Péterváry-Szanyi Brigittával, akivel rövid idő alatt jó munkakapcsolat alakult ki. Innentől kezdve a múzeum égisze alatt több társammal, régész felügyelete és irányítása mellett, jártuk a környék – elsősorban római kori, középkori – ismert lelőhelyeit, felderítettük a földben lapuló fémtárgyakat, közben pedig megtanították nekünk a leletekkel történő alapvető és szakszerű bánásmódot.  A tárgyak megtalálási helyét GPS koordináta alapján rögzítettük a későbbi leletfeldolgozás elősegítése érdekében. Környékbeli ásatásokon is részt vettem, rétegről rétegre vizsgáltam át műszerrel a szelvényt, majd a kitermelt meddőt is átnéztem az esetleges apró fémleletek után kutatva. Ez a tevékenység sok olyan információval látja el az ásatást vezető régészt, ami nagymértékű segítség a dokumentációhoz. A kutatások és ásatások alkalmával nagyon jó csapat kovácsolódott össze, közben a kölcsönös bizalom eredményeként lehetőség nyílt az Örökségvédelmi Hivataltól egyéni engedélyt kérni a fémkeresőműszer használatára. Az engedély feljogosítja a birtokosát arra, hogy egyedül is végezhessen műszeres kutatásokat a nyilvántartott régészeti lelőhelyeken kívül. Ehhez elengedhetetlenül szükséges a földtulajdonosok hozzájáruló nyilatkozata és az örökségvédelmi törvény ide vonatkozó pontjainak betartása, valamint a helyi múzeummal létrejött együttműködési megállapodás. Ennek a tevékenységnek az eredményeképpen sok új, eddig ismeretlen lelőhely kerül a múzeumok látókörébe. Nyugodt szívvel ki merem jelenteni, hogy az országban az elsők között voltunk, akik ilyen széles körben és eredményesen műveltük, műveljük a közösségi régészetet – tudtuk meg az önkéntes fémkeresőtől.

Közben a múzeumban új régész kezdte meg a munkáját dr. Péterváry Tamás személyében, aki legalább annyira elkötelezett az önkéntesek bevonása mellett, mint elődje, és felismerte a lehetőséget a „civil” kapcsolatokban – hangsúlyozta Bakos László, majd hozzáfűzte, közösen folytatták a munkát, s általa válhattak sikeres amatőrökké, profi önkéntesekké.

– Bízom benne, hogy a régész szakma is elismeri a munkánkat. Rendelkezünk helyismerettel, berendezésekkel, terepjáró gépkocsikkal, szabadidővel, mindezeket hajlandóak vagyunk a hobbink érdekében a köz javára felhasználni. A kutatások folyamán nagyon sok izgalomban és meglepetésben van részünk, hiszen mindenkit foglalkoztat, mit rejt a föld mélye, mi kerül elő egy szépen csilingelő hangjelzés után.  Lehet pénzérme, római fibula, fém edénytöredék, kelta kés, bronzkori balta, ekevas, de akár háborús robbanótest is. Nem veszélytelen hobbi, de tudjuk, mihez lehet nyúlni és mihez nem – fogalmazott az önkéntes, aki felemelő érzésnek tartja, ha egy akár többezer éve elhagyott tárgyat újra kézbe vehet, s rácsodálkozhat arra a finom kidolgozásra, amire a korabeli mesterek képesek voltak.

– Elgondolkodtató, hogy ki és milyen körülmények között veszthette el a karkötőjét, fegyverét. A közös kutatásoknak nagyon jó hangulata van, együtt örülünk a sikereknek, időnként együtt próbáljuk megfejteni, vajon mi célt szolgált a föld mélyéről frissen előkerült ismeretlen lelet. Nagyon sok szép találatom volt az évek alatt a különböző korokból, a bronzkortól egészen mostanáig. Talán a nemrégiben publikált Avar ’bajelhárító amulett” az, ami az utóbbi időben a legszebb, a maga míves kidolgozású aranyberakású griff szimbólumával. Hiszek benne, hogy nemcsak azt az avar harcost védte, aki a nyakába akasztva viselte, hanem az újra megtalálóit is védi. Az épülő 83-as út megelőző régészeti bejárásain és leletmentő ásatásain is rendszeresen részt veszek, társaimmal igyekszünk minden, az épülő út alá eső területet átnézni és az ott talált fémleleteket a Laczkó Dezső Megyei Múzeum részére szabályszerűen dokumentálva átadni.

– Az általam és a társaim által megtalált leleteket feldolgozza a múzeum, reményeim szerint bemutatják és ezekkel is népszerűsíthetjük a Gróf Esterházy Károly Közösségi Régészeti Program tevékenységét. A pápai önkéntes csapat körülbelül 20 főből áll, amihez alkalmanként más megyéből is csatlakoznak kollégák, mint ahogy mi is meghívást kapunk a szomszédos múzeumok ilyen irányú rendezvényeire.  A terepbejárások jelenleg is folynak, mivel az önkéntesek munka mellett végzik ezt a tevékenységet, inkább csak szombatonként van lehetőségünk kimenni a terepre. A régészünk iránymutatása mellett újabb és újabb leletek kerülnek elő, gyarapodik a helyi múzeum leletanyaga, egyre több információ kerül elő Pápa város és közvetlen környéke történelméből – zárta gondolatait Bakos László.

A papesvideke.hu oldalon megjelenő valamennyi írást és képet szerzői jog véd. A cikkek és képek üzleti célú felhasználása kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető a web(kukac)papaesvideke.hu címen. Megértésüket köszönjük!