24. nap

490

Január 1-én kaptam meg a koronavírus elleni oltásomat és ennek örömére naplót indítottam, hogy mi történik velem nagyban és molekuláris szinten a következő 30 napban. Igyekszem közérthetően és helyenként illusztrálva bemutatni az eseményeket. Előre bocsátom, hogy a közérthetőség fontosabb szempont lesz, mint a tűpontos immunológia leírat, ezzel lehet nem egyetérteni, a kritikát szívesen fogadom. (Hogy miért vetemedek ilyenre, azt írás alján lehet megtalálni).

Nézzük mi a helyzet a 24. napon:

• Tegnap megkaptam a 2. oltást és nagy izgalommal vártam, hogy mikor leszek gyengén. Mértem a testhőmérsékletemet többször, de semmi. A karom egyre jobban fájt, de egyéb bajom nem volt. Annyira vártam a teljes szervezetre kiterjedő mellékhatást, hogy végülis hajnali 4-ig dolgoztam az egyik munkámon. És semmi, csak a karom fájt, kb. pont annyira, mint az első oltásnál. (Most megfigyeltem a karfájdalom kinetikáját alaposabban: az oltáskor nem fájt, utána 2 órával kezdtem érezni és az oltást követő 18. órában volt a legrosszabb, aztán elkezdett csökkeni a fájdalom. Ezek alapján a karfájdalom nem fizikai jellegű, ami csak a többlet folyadékból fakad, mert akkor az elejétől fájt volna és csökkenő tendenciát mutat. Ez inkább „steril” gyulladásos reakció volt tehát a kinetika alapján.)
• Az éjszakázás viszont hiba volt! A gyerekek becsülettel aludtak 8-ig, de utána ébresztő volt. Már felébredéskor is éreztem, hogy valami nem ok. Elgémberedett izmokkal pattantam talpra, kijelentve a Feleségemnek, hogy természetesen jól vagyok, nincs itt semmi látnivaló, csak az éjszakázás miatt vagyok kicsit elnyűtt. Persze… Délelőtt 11-re már mindenem fájt, és elcsigázott voltam. Hőemelkedés nem volt, de mind fizikálisan mind mentálisan a tipikus virózis élményét élhettem át. Fájó izmok és törzsízületek, gyengeség. Visszamásztam az ágyba és próbáltam behozni az alváshiányt. Ez sikerült is, de azután is náthásnak éreztem magam, csak épp orrfolyás, szemtünetek és köhögés nélkül. Végül egy nem-szteroid gyulladáscsökkentőt vettem be, javítandó a helyzeten és aludtam még egyet.
• Csodák csodája, délután már jobban éreztem magam, visszatért az erőm, elmúlt az izomfájdalom stb. Amilyen hirtelen jöttek a tünetek, olyan gyorsan mentek. Délelőtt 9 és délután 4 között lezajlott az egész. Felmerült bennem, hogy csak a gyulladáscsökkentő miatt lettem jobban, és majd visszatér a gyengeség, ha kimegy a hatása. De nem, most is jól vagyok és egyre jobban. A másik tényező az alvás lehetett. Akkor kezdtem el javulni, amikorra beértem magam az alvással.

Tanulságok számomra – egy része nem általánosítható:

• A 2. oltás komolyabb reakciót vált ki a szervezetből. Ez megfelel annak, amit a vizsgálatban tapasztaltak.
• Nem feltétlenül van láz/hőemelkedés. Valószínűleg mindenki egy kicsit máshogy reagál a tüskefehérjék második megjelenésére.
• Lenyűgöző, hogy amit eddig részint a vírusoknak tudtam be (izom és ízületi fájdalom, levertség), az sokkal inkább az immunválasznak a számlájára írható. Egy légiriadós hasonlat jutott eszembe: Kellemetlen a légiriadó alatt az óvóhelyre menni, de kell, hogy nagyobb védettségünk legyen. Ez most csak légiriadó gyakorlat volt, ahol nem is bombáztak, de mégis kellemetlen volt levonulni a pincébe és ottmaradni. Persze inkább a pince, mint a bomba.
• Egy szokásos virózisnál sokkal gyorsabban zajlott le ez az eseménysor bennem. Gyorsan jött és gyorsan ment.
• SENKI NE ÉJSZAKÁZZON RÁ EGY OLTÁSRA, pihenni kell és akkor olcsóbban meg lehet úszni – mondjuk ezt én is tudhattam volna…

Örömmel jelentem, hogy az Egyesült Államokban oltást kapó kolléga is jól van a 19. napon. Nekik kicsit később kell adni az emlékeztetőt.

Nézzük, hogy mi zajlott molekuláris szinten:

• A tüskefehérje szakértő immunsejtek gyorsan kiszúrták a tüskefehérjéket és riadóztattak. Kiürítettek egy nagy rakat gyulladásos szabályozó anyagot, amivel felhívták a távoli sejtek figyelmét is a fertőzés veszélyére. Innentől mindenki fokozott megfigyelésbe váltott át. A szervezet pedig már gyerekkoromban megtanulta, hogy ilyenkor takarékra kell kapcsolni és a védekezésre kell figyelni, pihenésre kell kényszeríteni az embert – így is tett.
• A megfigyelési idő elteltével, miután nem jött megerősítés a szervezet többi sejtjétől a riadóra, lefújták az általános riadót és nekem is nagyobb aktivitást engedélyezett a szervezetem.
• Ellenben azok a tüskefehérje specifikus sejtek, akik ismételten találkoznak a tüskefehérjével, azok igazolva látják saját fontosságukat (ugye-ugye, hogy milyen fontos vagyok?!), fokozzák az aktivitást: A T-sejtek újra osztódni kezdenek, a B-sejtek pedig osztódás mellett fokozzák a hatékony tüskefehérje-ellenes antitesttermelést. Persze a valóságban ez megint egy csomó immunadminisztráció, antigén prezentáló sejtekkel, MHC-kkel, segítő T-sejtekkel stb. Valószínűleg ez a második találkozás az antigénnel egyfajta sejtélet hosszabbító jelként is szolgál az immunsejtek számára A lényeg az, hogy azok a sejtek, akik újra és újra csatába indulnak, azok nem kopnak ki a rendszerből. Ez az értelme az emlékeztető oltásnak is.
• A fenti mechanizmus az oka annak, hogy ha valaki elköltözik egy távoli országba, akkor az ott szokványos kórokozók ellen nincs hatékony védelme és lesz néhány hasmenése az egzotikus kórokozóktól. Ezen persze csak röhögnek a helyiek, mert ők már védettek. Ha viszont emberünk nem csak turistaként utazik, hanem ott is marad 3-4 évre, akkor egy idő után „megszokja” az ottani állandó kórokozókat, kialakul egy stabil védelem és nincs több hasmenés. Azonban, ha a 3-4 év leteltével hazaköltözik és 15 év múlva a gyerekeinek mutatja meg turistaként, hogy hol dolgozott fiatalkorában, megint lesz néhány hasmenése, mert a nem használt immunsejtek kikoptak a rendszerből. Ilyen plasztikus az immunrendszer, alkalmazkodik a környezethez, de fölöslegesen nem pazarolja az erőforrásokat.

Folytatás holnap.

A nevem Lőrincz M. Ákos. A naplót magánemberként vezetem, egyébként a Semmelweis Egyetemen szereztem PhD fokozatot immunológia témában. Jelenleg belgyógyászként a Szent György Kórház kardiológia osztályán dolgozom, de most a COVID járvány miatt az intenzív osztályon igyekszem segíteni koronavírus fertőzöttek ellátását. Félállásban továbbra is a SE Élettani Intézetének adjunktusa vagyok, kutatási területem az immunrendszer és kórokozók interakciója és az extracelluláris vezikulák.

A papesvideke.hu oldalon megjelenő valamennyi írást és képet szerzői jog véd. A cikkek és képek üzleti célú felhasználása kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető a szerkesztoseg(kukac)papaimediacentrum.hu címen. Megértésüket köszönjük!