25. nap

404

Január 1-én kaptam meg a koronavírus elleni oltásomat és ennek örömére naplót indítottam, hogy mi történik velem nagyban és molekuláris szinten a következő 30 napban. Igyekszem közérthetően és helyenként illusztrálva bemutatni az eseményeket. Előre bocsátom, hogy a közérthetőség fontosabb szempont lesz, mint a tűpontos immunológia leírat, ezzel lehet nem egyetérteni, a kritikát szívesen fogadom. (Hogy miért vetemedek ilyenre, azt írás alján lehet megtalálni).

Nézzük mi a helyzet a 25. napon:

• Tegnapelőtt kaptam meg a 2. oltást és a tegnap átélt virózisszerű állapotom gyorsan jött és gyorsan múlt. Mára nem sok maradt belőle, tehát örömmel jelentem, hogy ISMÉT JÓL VAGYOK. Ha ennyivel megúsztam a koronavírust, akkor jó üzletet kötöttem. De továbbra is figyelnem kell több okból is:
• Koronavírusos betegek mellett dolgozom, akik olyan kezelést is kaphatnak, ahol nagy mennyiségben képződik vízpermet, így fokozott a fertőzésveszély.
• Még további 5 napnak kell eltelnie, hogy az a védettségem kialakuljon, amit az oltás gyártója ígér a vizsgálatok alapján.
• Az ígért védettség nem 100%-os, tehát ha nagy mennyiségben fertőződöm koronavírussal, akkor lehetnek tüneteim, még ha jóval kevésbé súlyosak is. (Jó eséllyel még annál is kisebb tüneteim lesznek, mint tegnap, mert a koronavírus nem indul ám olyan jó helyzetből, mint az oltás: nem kerül be egyből a szövetek közé, hanem át kell kínlódnia magát az immunrendszer frontvonalain a nyálkahártyáknál.)
• Sokkal-sokkal kisebb mértékben, de ha megfertőződöm, én is továbbfertőzhetek. FIGYELEM! Ebben a „sokkal-sokkal kisebb mértékben” rejlik a járvány legyőzésének kulcsa, mert ezzel csökkentjük a fertőzés reprodukciós rátáját.
• Szóval MARAD A MASZK, A BEÖLTÖZÉS, A MINDEN MOZDULAT UTÁNI KÉZFERTŐTLENÍTÉS ÉS A HOZOTT KÖZEGÉSZSÉGÜGYI SZABÁLYOK MARADÉKTALAN BETARTÁSA IS – egyelőre.

Örömmel jelentem, hogy az Egyesült Államokban oltást kapó kolléga is jól van a 20. napon. Fáradhatatlanul küldi a covidos mémeket, lassan érdemes lenne kiadnia őket egyben.

Legyen szó a covid-19 terápiájáról nagy vonalakban, csak hogy kirajzolódjon, miért nem a betegség kezelésétől, hanem a megelőzésétől várjuk a megoldást:

• Általában egy betegség kezelését hosszú idő alatt gyűjtött klinikai tapasztalat és jól megtervezett vizsgálatok sora támasztja alá. Ez igaz a cukorbetegségre, a gyomorvérzésre, a daganatkezelésre, a tüdőbetegségekre, a depresszióra, vagy a szívinfarktusra. Példaként itt a magasvérnyomás betegség egyik kezelési irányelve, amely 629 darab nemzetközileg elismert szaklapban megjelent publikációra hivatkozik.
• A COVID-19 ESETÉBEN, bár iszonyatos erőfeszítéssel folyik a kutatómunka a laborokban és a kórházakban, 1 év alatt lehetetlen ilyen mennyiségű klinikai (diagnosztikai és terápiás) tapasztalatra szert tenni, így JÓVAL SZŰKÖSEBBEK A TERÁPIÁS LEHETŐSÉGEINK is.
• Én a magyar covid-19 irányelvek mellett az USA-ban működő National Institutes of Health (NIH) covid-19 irányelvét igyekszem követni. Az NIH a világ egyik elismertebb egészségügyi szakmai műhelye.
• Érdekes kérdésekre, felvetésekre (C és D vitamin, ivermectin stb.) tér ki az irányelv, jobbára azzal a megállapítással, hogy bizonyíték hiányában nem javasoltak ezek a covid-19 kezelésére. Azt is szépen listázzák, hogy mi az, amit tilos adni (ebből már elég sok van) és mi az, amit kell adni a betegeknek. Ez utóbbiból van jóval kevesebb. Itt vannak listázva. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez a lista nem túl hosszú! Sajnos, vírusfertőzések esetében – pár kivételtől eltekintve – általában rövid ez a lista.
• A KORONAVÍRUSFERTŐZÉS ESETÉBEN IS A GYÓGYULÁST FŐKÉNT A SZERVEZET SAJÁT IMMUNRENDSZERÉTŐL VÁRJUK. Segítenünk kell a súlyos betegeket, hogy eljussanak addig, amíg az immunrendszer érdemben beindul (láttuk a 11. napi bejegyzésben, hogy ehhez idő kell).
• Így kezelésünk egyik központi eleme a támogatóterápia és az ápolás. A támogatóterápia azt jelenti, hogy ha a betegség valamilyen tünete veszélyesen megterheli a szervezetet, akkor azt igyekszünk mérsékelni, megszüntetni, a szervezetet tehermentesíteni. Ilyen a más betegségeknél is közismert példa a lázcsillapítás. A láz egy adott pontnál nagyon megterheli a szervezet, ezért csökkentjük. A láznak persze van értelme, de mire megyünk vele, ha közben szívelégtelenségbe hajtja a beteget?!
• Érdekes és tisztázandó a helyzet a baktériumellenes gyógyszerek esetében. Ezeket gyakran csak antibiotikumnak nevezünk (ezt fogom én is használni a továbbiakban).
• Alaptörvény, hogy NEM ADUNK VÍRUSFERTŐZÉSRE ANTIBIOTIKUMOT, MERT NEM HAT RÁ. Például a felső légúti megbetegedések és a hasmenések 90%-a virózis, ezért nem kell rá antibiotikum. HA ADUNK RÁ, AKKOR ÁRTUNK A BETEGNEK ÉS AZ EGÉSZ EMBERISÉGNEK IS. A betegnek azért ártunk, mert a vírusok számát nem csökkenti, de mellékhatása (pl. hasmenés) lehet, így még lassabb lesz a gyógyulás. Az emberiségnek meg azért ártunk, mert minél több antibiotikumot adunk, annál nagyobb az esélye, hogy a véletlenül arra vetődő, a betegségben ártatlan baktériumok közül kitenyésztjük azt, amelyiknek rezisztenciája van az adott antibiotikumra. Ezek aztán vérszemet kapnak és rivális bacik nélkül elszabadulnak, pl. ők okozzák a hasmenést, de még nagyobb baj, hogy képesek más bacikkal cserélgetni a rezisztencia géneket. Így aztán, amikor egy betegséget okozó baktérium felszedi ezeket a rezisztenciagéneket, akkor nem lesz már hatékony az antibiotikum. Ez ugyanaz az evolúciós küzdelem, amiről már volt szó a 17. napnál. Ha mi találunk egy új antibiotikumot, a túlélésért küzdő baktériumok feltalálják rá a rezisztenciát ellene. Erről itt egy kicsit hosszabb előadás.
• A koronavírus fertőzött betegek esetében mégis gyakran adunk antibiotikumot és az irányelvek is kitérnek a fontosságukra. Logikus kérdés, hogy akkor meg miért?
• Ennek az a magyarázata, hogy ez a vírusfertőzés legyengíti a szervezetet, így az átmenetileg meggyengült immunrendszeren felülkerekedő baktériumok gyakran felülfertőzik a vírusos tüdőgyulladást és egy kevert vírusos-bakteriális tüdőgyulladás alakul ki, ami tovább rontja a beteg állapotát. Ilyenkor azért adunk antibiotikumot, hogy ezt a folyamatot megállítsuk és legalább a bacikat kipofozzuk a tüdőből. Sajnos gyakran nem elég az az idő, amit az első antibiotikum-kezeléssel nyerünk, és egy újabb, majd még egy újabb baktériumtámadást már minden erőfeszítésünk ellenére sem tudunk kezelni, és a beteget elveszítjük.
• Tehát összegezve a fent leírtak és az egyébként is szűkös terápiás lehetőségek miatt is fontos, hogy ne kezelni, hanem megelőzni akarjuk a covid-19 betegség kialakulását. Ehhez kell az oltás, a maszk, a kesztyű, meg a szabályok.

Folytatás holnap.

A nevem Lőrincz M. Ákos. A naplót magánemberként vezetem, egyébként a Semmelweis Egyetemen szereztem PhD fokozatot immunológia témában. Jelenleg belgyógyászként a Szent György Kórház kardiológia osztályán dolgozom, de most a COVID járvány miatt az intenzív osztályon igyekszem segíteni koronavírus fertőzöttek ellátását. Félállásban továbbra is a SE Élettani Intézetének adjunktusa vagyok, kutatási területem az immunrendszer és kórokozók interakciója és az extracelluláris vezikulák.

A papesvideke.hu oldalon megjelenő valamennyi írást és képet szerzői jog véd. A cikkek és képek üzleti célú felhasználása kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető a szerkesztoseg(kukac)papaimediacentrum.hu címen. Megértésüket köszönjük!