Hogyan juthattunk idáig?

406
Fotó: Pintér Ádám

Nézem a különféle állatvédő szervezeteknél gazdira váró kisállatok képeit, a mérhetetlen szomorúságot sugárzó tekinteteket és azon gondolkodom, hogyan juthattunk idáig? Hogyan lehet annyira önző és gonosz az ember, hogy egy önállóan létezni képtelen, benne vakon és feltétel nélkül megbízó állatot egyszerűen kidobjon? Mivel nyugtatja magát? Hogy mielőtt halálra fagy vagy elgázolja egy autó, esetleg ellátás nélkül éhen hal, majd úgyis befogadja valaki? Mit mond otthon a gyerkőcnek, aki sírva keresi a pár hónapja kis masnival a nyakában, születésnapi ajándékként kapott kis kedvencét? Mit érez, amikor hazatérve rápillant arra a helyre, ahol pár perce még a család kedvence feküdt? Lehet valaki annyira érzéketlen, hogy mindezen lelkiismeret-furdalás nélkül túllép?

Életemben talán pár hónap volt csupán, amikor nem volt háziállatom. Tudom milyen, amikor még nem szobatiszta a kutyus, ahogy azt is, hogy a reggelre előkészített ruha közül a zokni szinte egy szempillantás alatt képes eltűnni egy gazdihoz ragaszkodó kiskutyának köszönhetően. Azt is tudom, hogy egy apró hörcsög milyen nagy hangzavart tud csapni éjszakánként, vagy hogy egy cica milyen öntörvényű tud lenni… De azt is tudom, hogy sokkal több szeretetet, boldog pillanatot kaphatunk tőlük, mint amennyi bosszúságot okoznak és azt is, hogy soha, semmilyen körülmények között nem tudnék utcára tenni egy állatot.

Nézem a gazdira váró kisállatok képeit, és csak remélni tudom, hogy a róluk gondoskodó állatvédők lelkesedése, elhivatottsága még sokáig kitart. Mert ők azok, akik otthont és gondoskodást nyújtanak a kidobott állatoknak, miközben mindent megtesznek, hogy megtalálják az álomgazdit, az új esélyt a boldog életre. Ők azok, akik mindenkinél jobban tudják, hogy lehet, hogy a gazdag ember ruháján márkajelzés van, de a boldog emberén kisállatszőr!  

A papesvideke.hu oldalon megjelenő valamennyi írást és képet szerzői jog véd. A cikkek és képek üzleti célú felhasználása kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető a web(kukac)papaesvideke.hu címen. Megértésüket köszönjük!