Nem szeretné feladni a gyógyítást – Beszélgetés dr. Havrilla Gyulával

Több mint két évtizede járt életében először Pápán. Budapestről érkezett és meglepődött azon, hogy az iskolai tanulmányaiból ismert Pápa nem nagyváros. Körülnézett a kórházban és úgy döntött, megpályázza a meghirdetett sebész főorvosi állást. Azóta dolgozik a Gróf Esterházy Kórházban, jó ideig orvosigazgatóként segítette dr. Töreki-Vörös Ibolya főigazgatói munkáját. Dr. Havrilla Gyula február elseje óta immár főigazgatóként irányítja a pápai kórházat. Nemrégiben a városi televízió magazinműsorának vendégeként beszélt az új kihívásról és orvosi munkájának folytatásáról.

– Korábban Budapesten, a Károlyi kórházban dolgoztam. Több mint 20 évvel ezelőtt felröppent a hír, hogy több budapesti kórházat is bezárnak és ezt a kórházat is megnevezték. Akkor láttam meg a kiírást, hogy a pápai kórházba sebész főorvost keresnek. Addig soha nem jártam még Pápán, ezért eljöttem, megnéztem a várost, ami nagyon tetszett, bár bevallom, sokkal nagyobbnak gondoltam. A kollégák megmutatták a kórházat is és úgy döntöttem, beadom a pályázatomat. Így kezdhettem el a munkát osztályvezetőként 2000. október 1-jén a pápai kórházban. Számomra mindig fontos volt, hogy minél tökéletesebb szintre emeljem a szakmai tudásomat, ezért előfordult, hogy szabadság helyett nagy klinikákra mentem, ahol neves professzoroktól lestem el a szakma csínját-bínját. Ezért, miután idejöttem, elkezdtünk egyre szélesebb sebészi repertoárt elérni, olyan műtéteket végeztünk, amire itt korábban nem volt példa. Egyik szakterületem az érsebészet. Az ehhez szükséges speciális eszközök nem álltak rendelkezésre, de másfél év után sikerült hozzájutnunk érsebészeti műszerekhez, így elindítottuk az érsebészetet is és egyre több műtétet végeztünk. Emellett egyre nagyobb általános sebészeti műtéteket tudtunk vállalni, köszönhetően többek közt annak is, hogy pályázatokon olyan készülékeket, gépeket nyertünk el, amelyek korábban nem álltak rendelkezésünkre.

– Közben a kórház épülete is fejlődött. Ez mennyiben segítette a munkájukat?

– Nagy segítség volt, hogy 2002-ben átadták az új épületszárnyat, ahol intenzív osztályt és központi műtőt is kialakítottak. Három csodálatosan felszerelt műtőt kaptunk és azóta is folyamatosan tesszük a dolgunkat.  

– Hogyan fogadta a hírt, hogy dr. Töreki-Vörös Ibolya, a megyei kórház főigazgatója önre kívánja bízni a pápai kórház irányítását?

– Meglepődtem, amikor megtudtam, hogy én lettem a kórház főigazgatója, bár valahol, hátsó gondolatként már felmerült bennem, hogy könnyen lehet, én kapom meg ezt a feladatot. Köszönöm dr. Töreki-Vörös Ibolyának a bizalmat. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy átadta nekem a stafétabotot. Főigazgató asszonnyal 14 évig dolgoztunk együtt. Nagyon jól működő csapatnak lehettem részese, emellett dr. Kovács Zoltán országgyűlési képviselő úr is nagyon sok dologban támogatott minket. Úgy gondolom, városi kórház szintjén nagyon szép eredményeket értünk el. Nincs szégyenkeznivalónk, a pápai kórház mind szakmai, mind műszaki téren jól felszerelt.

– A főigazgatói kinevezés mellett marad ideje a gyógyító munkára is?

– A kórház vezetése sokkal több feladatot ró rám és más, mint egy jó főnök mellett második emberként dolgozni, de a kihívásra nem tudok nemet mondani, mindig harcos típus voltam. Próbálok megfelelni a feladatnak. Szerencsés vagyok, mert nagy a teherbírásom – néha előfordult egy-egy hosszabb műtét esetén, hogy le kellett cserélni az asszisztenst, de én bírtam. Ez máig megmaradt és úgy érzem, el tudom látni a két feladatot egymás mellett. Az igazgatásban olyan team áll a hátam mögött, akikkel szintén régóta dolgozom együtt és megbízom bennük. De ez igaz az egész kórházra, elégedett vagyok a kollégákkal. Egyetlen szívfájdalmam van, hogy kevés a fiatal orvos – ami sajnos az orvosképzés hibája. A gyógyítást, a szakmámat ezután sem szeretném feladni, ez éltet engem, nagyon sok sikerélményt ad.